A ferences világi rend (Budapest 1947)
Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története
tus Űr azt feleié s megnyilatkoztatá, miszerint ö szent akarata az volna, hogy te világba mennél s ott prédikálnál; mert nem tenmagadnak választott ki csupán, hanem inkább mások üdvösségének miatta." És folytatja tovább az elbeszélést a Fioretti. Miután megtudta az Űr akaratát, égő buzgalommal kelt föl és így szólt: „Menjünk Istennek nevében." „És vevé társul Fra Masseót s Fra Angelót szent férfiakat. És minekutána nagy lelkesedéssel megindulának, anélkül, hogy útra, vagy ösvényre tekintenének, kis faluhoz érkeztenek, név szerint Savurniánóba. Ekkor Szent Ferenc prédikálni kezde. De előbb megparancsolá madaraknak, hagynák abba csiripelésüket, míg ő akar beszélni, mire madarak hallgatának Ö szavára. S Ö oly nagy hévvel j beszéle, hogy mindenek, férfiak s asszonyok el akarák hagyni mindenüket s ö nyomdokaiba lépni. Mindazonáltal ezt nem engedé nekik Ferenc Atya s mondá: „Nem szabad elhamarkodnotok a dolgot. Majd én előírom nektek, mit kell tennetek lelketek javáért." És így igen nagy vigasztalásban hagyta őket és azok a bűnbánatra okosan fölkészültek, mire Ferenc Atya Cannaión keresztül Bevágná felé j vette útját..." Itt tartott beszédet Szent Ferenc a madaraknak. Életének egyik legbájosabb jelenete ez, amelyet jól ismer mindegyikünk. Ekkor tehát Szent Ferenc valóságosan megígérte, hogy az első két Rend mellé még egy harmadik Rendet is alapít, amelybe most már nemcsak a házasságon kívüli szabad személyek, hanem bárki beléphetett életkor, nemre és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. De hogy pontosan, megtérésétől számítva melyik évben tette Szent Ferenc ezt az ígéretet és főleg mikor valósította meg? íme, itt ismét találgatásokra vagyunk utalva éppen a középkor lelki szemlélete miatt. 1221? A ferencesek történetének kutatói hivatalosan elfogadtak egy évszámot s ez: 1221. Sajnos azonban, hogy ez csak későbbi történészek föltevése. Ugyanis a XIV., XV. és XVI. század krónikásai, mint az assziszi kolostor kódexének egyik szerzője, valamint az Egyetemes Rendfőnökök két Katalógusa, a Cronica XXIV. Generalium, azonkívül