A ferences világi rend (Budapest 1947)

Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története

nagy fontosságú irat is van a kezünkben. S ez az okmány annál hitelesebb, mert nem is ferences a szerzője. Ez pedig de Vitry Jakab híres levele, melyet Genovából küldött Franciaországba barátaihoz 1216-ban. Olaszországi élményeiről beszélve ezeket a fontos dolgokat írja: „Azon a vidéken azonban egy valami igen vigasztaló volt számomra. Ugyanis mindkét nemből igen sok embert találtam, gazdagokat és világiakat, akik Krisztusért mindenüket elhagyva, — kimenekültek a világból. Kisebb Testvéreknek hívják őket. A Pápa és a Bíborosok igen nagy becsben tartják őket. Egyáltalában nem törődnek a földiekkel, hanem égő vággyal és izzó lelkesedéssel fáradoznak a lelkek megmentésén. És hála Istennek gyümölcsöző a hivatásuk és sokakat nyernek meg Krisztusnak, úgyhogy egyik jön a másik után . . . Ezek a férfiak mindnyájan az ősegyház életmódját választották, amelyről írva van: „a hívők sokasága egy szív és egy lélek volt" (Ap. Cs. IV, 32.). Naponta végigjárják a városokat és falvakat, hogy az áldozatos apostoli élettel érdemeket szerezzenek: éjtszakánkint pedig a remeteségekben és magányos helyeken a szemlélődésnek élnek. Az asszonyok pedig a város közelében laknak. Ezeknek nincs semmijük és két kezük munkájából élnek. Csak az bántja őket, ha a papság és a nép igen nagy tiszteletben tartja őket."

2

9 Beszél még a levél szerzője a testvérek káptalanjairól, ahol szent határozatokat hoztak a Pápa megerősítő hozzájárulásával. Leírja Itália különböző részeiben megforduló apostoli zarándoklataikat. Megcsodálja példaadó hitüket a nép és pásztorai előtt s azzal fejezi be levelét, „hogy az Űr azért adta őket a világ vége előtt, hogy ezek az egyszerű és szegény férfiak által sok lelket üdvözíthessen."

3

0 De ez még nem elég. De Vitry más meggyőző erejű tanúsítványt is adott a ferences intézmények eredetéről. Egy, Damiátából, 1220. február 20-án kelt levelében bizonyos Ricériónak, az Acri-beli San Michele-Egyház priorjának és Colinonak és két társának, Accoron templom elöljáróinak a Poverello Rendjébe való belépéséről beszél. Ebben a levélben a Rendet kifejezetten és ismételten a „Kisebb Testvérek Szerzetének" nevezi.

3

1 Nem kevésbbé fontos „Storia Orientale e Occidentale" című műve (Kelet és Nyugat Története), amelyben a három már meglévő Rend: A Remeték, a Szerzetesek (Domonkosok) és Kanonokok