A ferences világi rend (Budapest 1947)
Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története
lyezte hamisabb beállításba Szent Ferenc alapítását, mint az a vélemény, hogy ő kezdettől fogva Rendet akart volna alapítani. Nem kevésbbé hamis az a felfogás is, hogy testvérülete 1209. és 1221. között Renddé fejlődött volna ki s neki az Egyház jóváhagyásáért kellett volna küzdenie. 23 És tovább fejtegeti állításait. Szerinte a Poverello intézménye teljesen világi szervezet volt, tagjai pedig teljes szabadságban éltek s csak jóval később fogadták el a rendi intézményt a rendszabállyal együtt. Sabatier Pál francia egyetemi tanár neve jólismert. A német történész után néhány évre híres „Szent Ferenc élete" című, először 1894-ben megjelent munkájában ugyanazokat állítja kibővítve, mint Müller. Szerinte ferences társulaton nem azt a néhány testvért kell érteni, akik példáján fölbuzdulva elhagyták a világot és bűnbánatot tartva apostolkodtak. Szentünk nem kívánta, hogy elhagyják a világot s azért követőinek nagy része egyedül a szeretet vallásán tért meg, de nem hagyta el a világot. — Mert amit később egészen önkényesen Harmadik Rendnek neveztek, világosan kimutatható, hogy egyidejű az elsővel. Ferenc és társai koruk apostolai voltak, de amint Jézus apostolai sem akarták, hogy mindenki az apostoli testületbe lépjen, ők sem kívánták, hogy minden ember belépjen ebbe a szükségképen szűkebb körű szerzetbe. Hiszen az ő testületük az evangéliumi életet követve szükségkép az emberiség kovásza voltak. Tehát következésképen az ő életük a betűről-betűre megtartott apostoli élet volt, amit pedig hirdettek, az volt a Jézus által hirdetett evangéliumi élet," 2 4 P. Maudonnet, a fribourgi egyetem tanára volt azonban az, ki rendszerré dolgozta ki ezt a különös véleményt. A katolikusok 1897-ben nemzetközi tudományos kongreszszust tartottak Fribourgban s ekkor mutatta be munkáját a „Bűnbánó Rend eredete" címen. Szerinte az előtte élő történészek nem számoltak eléggé a ferences intézménynek bűnbánó jellegével. Majd megvilágítva és kibővítve Müller és Sabatier elméletét, így ír: „Téves fogalmunk lenne az Assziszi Ferenc vallásos társulatáról, ha kimondottan szerzetes Rendnek tekintenők, azaz tökéletesen megszervezett testületnek. Ami a Poverello művét az első tíz évben jellemzi, tehát körülbelül 1219-ig, az elsősorban kezdetleges állapota, szinte egészen tökéletlen egyszerű-