A ferences világi rend (Budapest 1947)

Ötödik rész. A Rend terjedésének akadályai és azok leküzdése

tónk rábeszélésére, mint egy tömegben hallott prédikáció, amelyben sok az egyetemes, hisz különböző lelkületű embereknek szól s éppen ezért nem olyan meggyőző, ha még olyan gyakorlati, egyszerű és meleg is. Barátunk közvetlen, meghitt, csak nekünk szóló szava mennyivel mélyebb hatással van reánk! Munkatársunk sokszor megkedvelteti azt, amit talán a szónok túlságos feddései éppen nem kedveltettek meg velünk. Hányszor történik meg missziók alkalmával és lelkigyakorlatok tartásakor, hogy egy jóbarát meghitt rábeszélése többet tett, mint a szónok még oly meggyőző beszéde. Miért nem használjuk föl tehát személyi kapcsolatainkat a Harmadik Rend terjesztésénél? Csak egy evangéliumi jelenetet figyeljünk meg! Keresztelő Szent János megrajzolja tanítványai előtt Jézus alakját: ketten rögtön Jézus tanítványaiul szegődnek: János és András. András találkozik testvérével Simonnal, azaz Péterrel s ő is Jézus tanítványa lesz. Másnap Jézus Fülöpöt hívja meg, Péter és András barátját. Fülöp elmegy barátjához, Nathánéelhez és Jánoshoz, Jakab testvéréhez, valamint Simonhoz és Júdáshoz, unokatestvéreihez. A jóhír apostolsága kis körben hamarosan megvalósul s ez később világot átmérő szervezetté tágul. így kell nekünk is tennünk: szomszédok, barátok, hivataltársak, üzletfelek, szalonok beszélgetései s ezer más alkalmak közepette a jó terciárius meg tudja kedveltetni a harmadikrendi gondolatot s ezzel mások üdvözítésén is hathatósan közreműködik s így méltán részesedik a Szent Péter-említette királyi papságban, Isten választott népeként. Amint az evangéliumban az apstolok egymás rábeszélésére lettek apostolokká, ugyanúgy a Harmadik Rend első apostolai maguk a terciáriusok voltak. A Rendalapító gondolatában a Harmadik Rend teljes és önálló Rend volt, független az Elsőtől s ezért az Egyház közvetlenül kormányozta. Szent Bonaventúra még külön hangsúlyozta, hogy az Első Rend okosan tartózkodjék a Harmadik Rend vezetésétől, egyrészt, mert papi tevékenységükre hátrányos lett volna, ha a Harmadik Rendnek a hatalmasságokkal folytatott küzdelmeiben részük lett volna, másrészt pedig az Első Rend számbelileg csekélynek bizonyult a Harmadik Rend irányítására. Ezért a terciáriusokra hagyták a toborzás gondját, valamint magukra a terciáriusokra bízták a szervezést és tömörülést is. És ezt oly nagyszerűen látták