A ferences világi rend (Budapest 1947)
Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története
máskép a Bűnbánó Testvéreknek. Ez kétségen kívül álló tény. Íme, ezért fogadja el kivétel nélkül minden kor történésze a Szent Ferenc által történt alapítást. A vita nem is itt van. Inkább ott, hogy ezek az ősforrások a ténymegállapításon kívül sem időt, sem helyet nem említenek. Ebből azután a tudósok közt igen sok vita keletkezett. Érdemes velük foglalkozni, már csak azért is, mert ebből a Harmadik Rend természetét, mivoltát jobban megismerjük. És ezen a ponton pontos megegyezésre sohasem jutunk. A középkori történetírók, különösen a szentek életének írói, megelégedtek a Szent lelki képének megrajzolásával. Ami ehhez szükséges volt, azt elmondották, a történelem azonban csak kiegészítő keret. Ezért nem találunk Szent Ferencnél pontos helyrajzot és időrendi utalást. Másrészt nincs is még a kezünkben minden okmány. Legtöbbjük vagy elveszett, vagy még föl sem fedeztük a könyvtárak és levéltárak aktáinak tömkelegében. Azt azonban mindamellett tudjuk, hogy Ferenc és társainak példáját látva az emberek, — követni akarták őket a ferences szellem tüzes, áldozatos és apostoli útján. A világot azonban nem hagyhatták el és nem is kellett elhagyniok. De vágyaik teljesedésének pillanata még nem következett be. Addig pedig Ferenc gyakorlati tanáccsal látta el őket, mint Da Bessa Bernát mondja 2 2 és türelemre intette őket, mert rájuk is gondolt. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert a Harmadik Rendnek semmiféle nyomát nem találjuk megindulásuk kezdetén az első két Rendben. Az újabb kor elméletei. Ez az állításunk annál fontosabb, mert újabban a Ferencrend barátai közül néhányan olyan elméleteket állítottak föl, amelyek teljesen ellenkeznek a ferences hagyományokkal s egyetlen történelmi adat sem támasztja alá állításukat. Véleményük szerint a Poverello nem óhajtott egyházi értelemben vett szerzetesrendet alapítani külön a férfiak, külön a nők számára. Először csak maga köré gyűjtötte az embereket, hogy a szerzetesi erényeket gyakorolják, majd később lassankint leváltak az eredeti törzsről a testvérek, nővérek, — végül pedig a világban élők csoportjai. Az első ilyen hagyományellenes volt Müller Károly. 1885-ben kiadott könyvében ezeket írja: „Semmi sem he-
