A ferences világi rend (Budapest 1947)

Ötödik rész. A Rend terjedésének akadályai és azok leküzdése

passzionisták például. Ott, ahol minden föltétel megvalósul, az ötödik kivételével, ott tágabb értelemben vett szerzetesi társaságról beszélünk, mert csupán időleges fogadalmat, vagy magánjellegű fogadalmat tesznek, vagy pedig nem teszik le mind a három fogadalmat. Ilyen társaság például a lazarista, vagy misszióspapok társasága, ahol csak magánjellegű fogdalmat tesznek s a Szent Szulpicról nevezett papok Társasága, ahol nem tesznek ilyen fogadalmat. Ha a részleges föltételek (3. és 4.) valamelyikét nem tartják meg, akkor ez a tágabb értelemben vett rend: ebbe az osztályba tartozik Szent Ferenc Atyánk Világi Rendje is. A lényeges különbség tehát a szerzetesek — beleértve a terciáriusokat is — és világiak közt az, hogy az alapvető föltételeket megvalósítják (1. és 2. pont): különösképen törekszenek a keresztény tökéletességre. Ámbár minden kereszténynek mondotta az Ür: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes", — és: „Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből", — mégis, még a terciáriusok ís, ezt tekintik életük legfőbb céljának s önként szentelik magukat a tökéletességre akkor, amikor nemcsak a parancsok, hanem a krisztusi tanácsok megtartására is törekszenek. A szerzetesi alakulatok tehát a következő csoportokba oszthatók be: 1. Szigorú értelemben vett szerzetesrendek; 2. Szigorú értelemben vett szerzetesi társaságok; 3. Tágabb értelemben vett rendek, vagy világi Rendek; 4. Tágabb értelemben vett társaságok, vagy kongregációk. A szigorú értelemben vett szerzetesi rendek, vagy társaságok önként vállalják az evangéliumi tanácsok megtartását a szegénység, tisztaság és engedelmesség hármas fogadalma által. Ez a hármas fogadalom ugyanis ledönti a keresztény tökéletességre törekvés három legfőbb akadályát: a szemek kívánságát, a test kívánságát és az élet kevélységét. Ezek által a fogadalmak által a szerzetes mindazt Istennek áldozza, amije csak van, sőt még önmagát is: külső javait, testét és akaratát. Krisztus nem emlékezik meg fogadalmakról, ez igaz; sőt az Egyház első századainak remetéi, zarándokai és szerzetesei az evangéliumi tanácsokat fogadalmak nélkül gyakorolták. Még napjainkban is