A ferences világi rend (Budapest 1947)

Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították

dításán sokat fáradozott. Elragadtatásaiból csak az engedelmesség tudta fölrázni. Alázatosságában azt kérte az Úrtól, hogy halála után ne tudjon róla senki s felejtsék el őt egészen. Bocunában halt meg 1663-ban. Portomauriciói Szent Lénárd. A római Kollégiumban nevelkedett pap nagybátyja felügyelete mellett. A római Szent B ona ventúra-klastr ómban lépett be a ferencesek közé. Miután pappá szentelték, egész Olaszországot bejárta csodálatos hatású misszióit tartva. Még késő öregségében is népmissziós volt s nem hagyott föl kemény életmódjával egészen halála pillanatáig. A pápa parancsára Rómában kellett meghalnia. Amikor egyik missziója alkalmával Bolognában hirtelen megbetegedett, szinte úgy vonszolta magát Rómába, hogy a Szentatyának engedelmeskedhessék. Abban a kolostorban halt meg, ahol fölvételét kérte s a nép még ma is tömegesen keresi fel halála napján a sírját, hogy a Keresztút Társulata elvégezze azt a keresztutat, melyet még ő állított fel. Az ő apostolkodásának eredménye a legnépszerűbb ájtatosság az Egyházban: a keresztút. 1751-ben halt meg s XI. Piusz pápa őt tette meg a népmissziók védőszentjévé. Assziszi Szent Klára. Az előkelő Sciffi-családból származott. Amikor Isten Szegénykéjének egyszerű prédikációját hallotta, lelkivezetését óhajtotta s ő is Bernardone fiának igénytelen életmódja szerint akart élni. Ezért egy megbeszélt éjtszakán egyik szolgálójával lopva kiosont kastélyukból s nagy sietséggel Porciunkulába mentek, ahol már várták őket Szent Ferenc és társai, akik között Szent Klárának rokonai is voltak. Itt, a kis kápolnában levetette előkelő ruháit, durva darócba öltözött s kötél volt a derekán, majd Szent Ferenc levágta aranyos haját és fejére tette a szüzek fátyolát. Az Űr a kegyelmek bőségével halmozta el leányát, Szent Ferenc elsőszülöttjét a II. Rendből. Bár igen sok fenyegetés, rágalom, megpróbáltatás érte családja részéről, Klára állhatatosan kitartott szent küldetésében, pedig a Bencés-apácákhoz is kellett közben menekülnie. Később a Szent Damján-kápolnácska mellett éltek a Szegény Ür-