A ferences világi rend (Budapest 1947)

Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították

képe lett. Nagyon szépen mondja el ő maga lelkiéletének tételét: a türelmet önmagunk gyarlóságaival szemben: „A magam részéről, ha például feltettem volna magamban, hogy nem leszek hiú és mégis beleesem abba a bűnbe, higgadtan és szánakozva mondanám: „Lám, szegény szí­vem, megint beleestünk a gödörbe, amelyet úgy fogad­koztunk, hogy elkerülünk. Jer, álljunk föl és hagyjuk el egyszersmindenkorra. Kérjük Isten irgalmát; reméljük, hogy megsegít és jövőre állhatatosabbak leszünk. Térjünk vissza az alázatosság útjára. Legyünk bátrak és óvatosak. Isten segít és mi állhatatosak leszünk.." Ilyetén szelíd dorgálás után erősen megfogadnám, hogy ezt a hibát nem követem el többé, e végre alkalmaznám a megfelelő ke­gyelemeszközöket, mindenekelőtt pedig követném lelki­atyám tanácsát. Ilyen szelíden és csendesen bánj szíved­del. Ha elestél, ne csodálkozzál: mi csodálni való van azon, hogy az erőtlenség erőtlen, a gyarlóság gyarló, a nyomo­rúság nyomorult. Utáld teljes erődből a bűnt, amellyel Istent megbántottad; és az Ö irgalmasságába vetett biza­lommal telve, térj vissza bátran a jámborság elhagyott ösvényére." (Sik S.: Dicsőség békesség, 200 lap.) Ezért tudott teljesen és tökéletesen Isten akaratára hagyatkozni s önmagát teljesen kiüresíteni. Csak egyszer jött indulatba: amikor legféltettebb erényét, tisztaságát akarták pellengérre állítani. Előkelő iratai, mély meglátásai s az új idők emberé­nek lelkét megszólaltató evangéliumi szellemisége miatt XI. Piusz pápa őt tette meg az újságírók védőszentjének. 1622-ben halt meg. A Pireneusok lábánál, egyszerű földműves családból született De Paul Szent Vince. Már gyermekkorában igen nagy hajlandóságot mutatott az erények és a tudományok iránt, úgyhogy atyja plébánosához küldte, hogy tanítsa. Később szemináriumba került s mint fiatal pap Francia­ország egyik tengerpartján állítólag kalózok kezébe is ke­rült és ott rabszolga lett. Mint rabszolga oly vidám és kö­telességtudó volt, hogy gazdái keresztényeknek akarták eladni. így jutott el ismét Franciaországba. Párisban a Gondi-családnál nevelő volt, ahol igen megszerették feren­cesen derűs lelke miatt. De Gondi, a család feje, a király gályarabjainak parancsnoka volt s Szent Vincét megbízta a szegény gályarabok lelki vezetésével. Mikor Párisba

Next

/
Thumbnails
Contents