A ferences világi rend (Budapest 1947)

Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították

nyeket ért el a mórok elleni küzdelemben. Nagy vigasztalására volt a Pápának, akinek abban az időben írt gyermeki hűségéről levelet, amikor II. Frigyes császár mélyen elszomorította atyai szívét. Mindezek a lelki kincsek nagy összeszedettségéről és ferences lelkületéről tanúskodnak. 1257-ben halt meg. A béke angyala volt Portugáliai Szent Erzsébet. Már születésekor bölcsőjénél megbékélt az atyja, III. Péter és nagybátyja I. Jakab, Aragónia királya. Később pedig ő rá várt a nagy küldetés, hogy hitvese és fia között a megbékélést kétszer is létrehozza, mert fia kétszer is összeesküdött és fegyvert ragadott atyja ellen. De ez még többször is szükséges volt családjában, hol a békétlenség napirenden volt. Még utolsó órájában is fia és mostohája megbékélésén kellett fáradoznia. Neki a halál igazán megváltás volt, hiszen hitvesének hűtlensége is többször megsebezte angyali szívét. De még ezenkívül aljas rágalmakat is el kellett tűrnie s ez hódította vissza ismét férjének, Dénes királynak a szívét is s még megérte Istentől azt a nagy kegyelmet, hogy férjét ismét a keresztény kötelességtudás útján láthatta s mint jó kereszténynek zárta le szemét. 1336-ban halt meg Szent Erzsébetünk unokahúga, aki nemcsak testben, de lélekben is fennkölt nénjének rokona volt. A hitvesi hűség és odaadás nagy apostola volt Római Szent Franciska is. Sokszor ismételte, hogy az áhítat gyakorlatait is meg kell szakítania, ha azt a hitvesi kötelesség úgy kívánja. Mint harmadik rendi, egyik napon Szűz Mária zsolozsmáját imádkozva, négyszer szakította meg hitvesének hívó szavára, hogy a mindenekfölött fontos békességet előmozdítsa. 1440-ben halt meg. Csak 20 éves volt, egyszerű szegény leányzó és mégis, Franciaország védőszentjét tiszteli benne: Szent Johannában. Csodálatos élete az isteni sugallatok iránti vak engedelmesség és hősies áldozatvállalás hazájáért. Ez az egyszerű parasztleány, aki írni sem tudott, ezért lett hadseregek vezérévé. Még gyermek volt, amikor meghallotta, hogy a francia trón örökösének, VII. Károlynak Franciaországból nem maradt más, mint Bourges, Orleáns és néhány város, mert a többit Anglia már elhódította tőle. Erre fölkiáltott: „Elmegyek és megszabadítom a királyt!"