A ferences világi rend (Budapest 1947)

Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították

Turinban, de gondolata, minden ifjút a maga egyénisége szerint nevelni s a neki megfelelő helyre juttatni, nemcsak az Egyház, de a világi huszadik-századi nevelésnek is alapgondolata lett. A szegényekért és betegekért. Bretagneban született Szent Ivó s az igazság apostolát tiszteljük benne. Tréguier püspöki ítélőszékének volt bírája, előbb pedig ügyvédje. Föltűnt a szegények, egyszerűek és alacsonysorban élők: özvegyek, árvák ügyeinek megvédésében, úgyhogy a nép a szegények ügyvédjének nevezte őt. Jogi tanulmányait Orléansban és Párisban végezte, de nemsokára az ügyvédi talárt fölcserélte a papi reverendával, amely alatt a Harmadik Rend bűnbánó övét hordta. Először csak szerpap akart maradni, de Püspöke parancsára pappá lett. Mint pap az utasokat szíves vendégszeretettel látta asztalánál a szegényekkel együtt. 1303ban halt meg. Egyszerű zarándokruhában ábrázolják, kutyával, Szent Rókust. Pedig ez a legnépszerűbb francia szentek egyike, igen előkelő családból származott. Atyai ágon a francia királyokkal, anyai ágon pedig a mi Árpádházunkkal volt rokonságban. Miután korán árvaságra jutott, elhagyta az atyai házat és hatalmas birtokát és Szent Ferenc Harmadik Rendjébe lépett. Ebben az időben nagy pestisjárvány dühöngött egész Itáliában. Itt az egyik kórházban egész életét a pestises betegek ápolására szentelte. És a kereszt jelére ápoltjai csodálatosan meggyógyulták. De még másutt is járt, nemcsak Olaszország északi részében: Cesenában és Rómában is. Piacenzában maga is beleesett a betegségbe s oly fájdalmai voltak, hogy hangosan sírt. A betegek, akik nem ismerték, kidobták az utcára, a nép pedig az erdőbe vitte. Itt megeredt az eső s ez kimosta sebeit, majd bizonyos Gotthárd nevű főúr kutyája ápolta és nyalogatta a sebeit s mindennap egy darab kenyeret vitt az ifjúnak. Később a kutya gazdája ápolta őt. Mikor hazájába, Montpellierbe visszatért, övéi nem ismerték föl, sőt háborús kémnek nézték őt és börtönbe vetették. Öt évig volt a börtönben. Mikor meghalt, ruhájában megtalálták polgártársai a nevét s nagy sírással