A ferences világi rend (Budapest 1947)
Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították
kotása a Szent Vince-konferenciák, amely a jámborságon, a felebaráti szereteten és imádságon alapszik. Ennek lényege: önmaguk lelki ápolása, gondoskodnak a szegények testi- és lelki szükségleteiről azzal, hogy a szegényeket meglátogatják. A megsegítés nem pénzben, hanem természetben, vagy a kereskedőhöz szóló utalvánnyal történik. Az anyagiakat a heti gyűlés végén rendezett gyűjtésekből eszközlik s a gyűjtésre való adakozás titkos. 1853. szeptember 30-án halt meg. Nagy költő és Szent Ferenc szerelmese volt Salvadori, aki a másik két Szent Ferenc-tisztelő mellett: D'Annunzio és Conti mellett igazi katolikus maradt élete végéig s mint jó terciárius halt meg. A római egyetem tanára volt s itt alkalma volt az ifjúságot példájával a hitre és erkölcsi fegyelmezettségre nevelni. 1920-ban halt meg. Ferrini, a frakkos szent, ahogy XV. Benedek pápa nevezte, korának legnagyobb jogásza volt. 1859. április 14-én született Milánóban. Édesanyja egy szegény betegtől megkapta a betegséget s az ápoló belehalt az ápolt betegségébe. Ferrinit már ifjúkorában kis Gonzaga Szent Alajosnak hívták társai lelkének érintetlensége miatt. Berlinben megismerkedett a nagy katolikusokkal. Huszonhárom éves korában már egyetemi magántanár, tizenkét nyelven tudott már ekkor anyanyelvén kívül. Két év múlva a jog rendes tanára Messinában, majd Modenában, végül 1894-ben — harmincöt éves korában — a páviai egyetem rendes tanára, s itt tanít haláláig. Öriási jogi fölkészültsége s irodalmi munkássága miatt a római jog fejedelmének nevezte el egyetemi városa. De nem ebben volt a legnagyobb, hanem a ferences lélek legszebb erényében — az alázatosságban. Gyönyörűek lelkinaplójának erre vonatkozó jegyzetei: ,,Az alázatosság követeli, hogy ismerjük gyarlóságainkat, egész nyomorúságunkat; az alázatosság követeli azonban azt is, hogy ne essünk kétségbe, mert jó kezekben vagyunk. Őrizkedjünk attól, hogy a nagy dolgokra való áhítást hiúságnak tartsuk: ez kishitűség lenne. Mindenre képes vagyok Abban, Aki engem megerősít. Éppen, mert senki és semmi vagyok, — Isten nagy dolgokat művelhet általam!" Ezért szerették és tisztelték őt a legjobban közvetlen környezetében éppen tanártársai, hiszen ők tették meg az első lépéseket boldoggáavatása érdekében. Ő mondotta:
