A ferences világi rend (Budapest 1947)

Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították

APOSTOLI LELKEK. A munkáskérdés apostolai. „A haldokló Goethe több fényt kívánt, én pedig azt kívánom, hogy az elkövetkező új korszak több igazságot és több emberséget hozzon magával." Ez volt életelve De Mun Albert grófnak, a munkáskérdés nagy francia apos­tolának. 1841. február 28-án született s a katonai pályára lépett. A munkáskérdést elsősorban osztályharcok kérdé­sének látta s ezért az általa megalapított „Ifjúsági Mun­kásköröket" személyes jelenlétével indítja szinte egyenkint útjára. 1875-ben már 150 munkáskörrel 18.000 tagot vont be a katolikus munkáskörbe. 1875-ben kilép a hadseregből s tisztán politikus lesz, ahol többször megjelenik, mint vá­lasztott képviselő, végül 1894-től állandó tagja a képviselő­háznak. 1872-ben bizottságot alakít annak tanulmányozá­sára, hogy mi a helytelen a modern életben s mit tehet a katolikus meggyőződés. — A megtárgyalt eszmék terjesz­tésére 1876-tól folyóirat alakult. 1884-ben De Mun kezde­ményezésére megindulhatott a szakszervezeti szervezkedés. 1886-ban De Mun a munkásoknak életbiztosítását köve­telte s ezzel hazájában ilyirályú törvényjavaslatok kezde­ményezője. Foglalkozott a családvédelemmel, a heti 58 órás munkaidővel s a munkaügyi minisztérium eszméjével. Azonban hazája nem értékelte eléggé javaslatait s Fran­ciaország helyett Németországé a babér, hogy az állam kezébe vette a munkásság helyzetének f öl javítását. XIII. Leó De Mun elveit vitte győzelemre a hatalmas munkás­körlevélben, a Rerum Novarumban. Hazájának nagy fia volt és tiszteletreméltó alakja. Megszervezte még a hábo­rúban a tábori lelkészek seregét, a „szent zászlóaljat." Ez volt életének legkedvesebb alkotása. 1914. október 6-án az íróasztal mellől szólította el a halál. Temetésekor a kor­mány nemzeti gyászt rendelt el s ott volt a köztársasági elnökkel az élén egész Franciaország. A legmeghatóbb be­szédet egy közkatona mondotta. „De Mun úr volt az, aki édesanyáinkat vigasztalta."

Next

/
Thumbnails
Contents