A ferences világi rend (Budapest 1947)

Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították

APOSTOLI LELKEK. A munkáskérdés apostolai. „A haldokló Goethe több fényt kívánt, én pedig azt kívánom, hogy az elkövetkező új korszak több igazságot és több emberséget hozzon magával." Ez volt életelve De Mun Albert grófnak, a munkáskérdés nagy francia apostolának. 1841. február 28-án született s a katonai pályára lépett. A munkáskérdést elsősorban osztályharcok kérdésének látta s ezért az általa megalapított „Ifjúsági Munkásköröket" személyes jelenlétével indítja szinte egyenkint útjára. 1875-ben már 150 munkáskörrel 18.000 tagot vont be a katolikus munkáskörbe. 1875-ben kilép a hadseregből s tisztán politikus lesz, ahol többször megjelenik, mint választott képviselő, végül 1894-től állandó tagja a képviselőháznak. 1872-ben bizottságot alakít annak tanulmányozására, hogy mi a helytelen a modern életben s mit tehet a katolikus meggyőződés. — A megtárgyalt eszmék terjesztésére 1876-tól folyóirat alakult. 1884-ben De Mun kezdeményezésére megindulhatott a szakszervezeti szervezkedés. 1886-ban De Mun a munkásoknak életbiztosítását követelte s ezzel hazájában ilyirályú törvényjavaslatok kezdeményezője. Foglalkozott a családvédelemmel, a heti 58 órás munkaidővel s a munkaügyi minisztérium eszméjével. Azonban hazája nem értékelte eléggé javaslatait s Franciaország helyett Németországé a babér, hogy az állam kezébe vette a munkásság helyzetének f öl javítását. XIII. Leó De Mun elveit vitte győzelemre a hatalmas munkáskörlevélben, a Rerum Novarumban. Hazájának nagy fia volt és tiszteletreméltó alakja. Megszervezte még a háborúban a tábori lelkészek seregét, a „szent zászlóaljat." Ez volt életének legkedvesebb alkotása. 1914. október 6-án az íróasztal mellől szólította el a halál. Temetésekor a kormány nemzeti gyászt rendelt el s ott volt a köztársasági elnökkel az élén egész Franciaország. A legmeghatóbb beszédet egy közkatona mondotta. „De Mun úr volt az, aki édesanyáinkat vigasztalta."