A ferences világi rend (Budapest 1947)

Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították

zsébetet. Hermann őrgróf második felesége: Zsófia később sok keserűséget okozott Erzsébetünknek. Szerette volna visszaküldeni hazájába, de jegyese, a fiatal Hermann nem engedte, mert gyöngéden szerette „nővérét." Addig, míg Hermann élt, nem is volt baj. Amikor azonban a keresztesháborúban meghalt, — megkezdődött ellene anyósának áskálódása. Először megtiltották neki, hogy a szegényekhez menjen, mikor azonban ezt nem tette meg, 1227—28 telén karácsony előtt megfosztották özvegyi javaitól és Eisenachban a legnagyobb nyomorban tengődött, mert mindenünnen kizárták. Mikor ezt hazájában megtudták, fölhördültek és elmentek érte, hogy elégtételt követeljenek egy 'királyleány megalázásáért. Ö azonban örvendezett, hogy karácsony éjtszakáját istállóban töltheti s csak arra kérte hű barátait, a ferenceseket, hogy templomukban ennek örömére Te Deum-ot zengjenek. IX. Gergely Pápa Szent Ferenc köpenyét küldte el neki. S ezt többre becsülte II. Frigyes császár koronájánál, amelyet a császár neki fölajánlott özvegysége idején. Amikor a magyar főurak nyomására visszahelyezték vagyonába, ismét lement az általa alapított marburgi szegényházba s ott ápolta a szegényeket teljes szegénységben 1231-ben bekövetkezett haláláig. Három év múlva kiemelték sírjából s a hét választófejedelem vitte koporsóját s II. Frigyes rátette a koporsóra a koronát, melyet visszautasított s amelyet Erzsébet letett a töviskoszorús Ür Jézus előtt. „A magyar Egyháznak alig van más emléke Szent Erzsébettől, mint egy darab száraz fa a nyoszolyájából az esztergomi székesegyház kincstárában; bár virágoznék ki a hétszázéves emlékeknek száraz fája Szent Erzsébet erényeinek követésében; bár éledne föl köztünk szelleme a gyakorlati hit, mely az égbe néz, midőn a földön jár, mely nemcsak lát, de tesz is!" (Prohászka.)