A ferences világi rend (Budapest 1947)

Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították

Még csontjai sem pihentek meg, mert 1562-ben a hugenották szétszórták... így a teljes nincstelenség győzelmével fejeződött be értékes földi élete, mint a kereszt bátor harcosa és apostola. Boldog Pesarói Michelina. A híres és előkelő Metelli-családból származott. 12 éves korában jegyese lett a fiatal Malatesta-hercegnek. Nyolc évig boldog házasság után korán özvegy lett. De ez csak első keresztje volt. Nemsokára hőn szeretett kis fiát is elvesztette. Hősies lélekkel nyugodott meg Isten akaratában. Mindenét szétosztotta a szegények között, terciáriussá lesz és bűnbánó életet kezd az előkelő és fiatal özvegy. Annyira megalázódott, hogy rokonai, a Metellik méltatlankodtak e miatt. Mivel koldult, rokonai ezt a családra nézve szégyenletesnek tartották, ezért egy toronyba zárták és megbéklyózták. — De Michelina vasakaratát ez sem tudta megtörni s továbbra is az önsanyargatást választotta élete céljául, pedig még ütlegelték is őt. Mikor visszanyerte szabadságát, a Szentföldre zarándokolt s a Kálvária hegyén oly bensőséggel szemlélődött Krisztus kínszenvedéséről, hogy utána beszélnie kellett és a körülötte állók is könnyekben törtek ki Krisztus szenvedései fölött. Hazájába visszatérve, utolsó éveit Pesaróban töltötte s folytonos ima és szemlélődés közepette készült az örökkévalóságra, amit 1356-ban el is ért. A ferences Mária Magdolna. Három kérdést intézett hozzá az Űr: — Margit, szeretsz engem? — Ah, Uram, nemcsak szeretlek, hanem szeretnék szívedben lakni! •— Jó, hatolj hát be és ott legyen lakhelyed! Azután újra kérdi az Űr: — Margit, szeretsz engem? Mire Margit zavartan válaszol: — Nem, Uram! — Mikor szeretsz hát majd engem? — Majd ha egész lényemben érzem szenvedésed minden kínját.