A ferences világi rend (Budapest 1947)

Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították

Világi Rendjébe s ezért imádkozott át éjtszakákat. Több szentmisét hallgatott naponta és áldozott is mindennap (a XIX. század elején!). Mise után munkahelyére ment. Oly lelkiismeretes, oly becsületes munkás volt, hogy amikor munkaadója fizetését fölemelte, néhány órával többet dolgozott, mint addig. Életét egészen a szent tisztaság szolgálatába állította s soha nem vétett a szent tisztaság ellen és ezért nem is nősült meg soha, ámbár munkahelyén komoly vonzalmat érzett egy igen mélylelkű leány iránt. Vagyon, család, emberi megtiszteltetés nélkül, de Isten kegyelmében halt meg. Kolumbusz Kristóf. 1942. augusztus havában volt 450 éve, hogy Pérez János, a rabidai spanyol kolostor főnökének biztatására Kolumbusz Kristóf elindult világhírű útjára. Marquénai Pérez János kihallgatást kért Izabella Idrálynétól és Ferdinánd királytól s az ő közbenjárására bocsátotta Izabella királyné Kolumbusz rendelkezésére a szükséges hajókat. Ö is áldotta meg a hajót, amikor 1492-ben Kolumbusz elindult nagy útjára. De az Űr minden földi bilincstől meg akarta őt szabadítani. Űtközben emberei föllázadtak s ő csak a zsolozsmában, a terciáriusok imádságában talált menedéket. Mikor meglátták két nap múlva katonái az ígéret, az arany és mesebeli gazdagság földjét, katonái megbékéltek ugyan, de odahaza azzal rágalmazták, hogy a spanyol korona birtokát kisebbítette, mivel állítólag több értékes kincset a maga részére tartott fenn. Második útján már hűvösen figyelte az udvar s nemsokára ellenségeinek örömrivalgása közepette bilincsbe verve, mint foglyot hozták haza. A rágalmak nem voltak igazak, ez kiderült róla, de a becsületét és a tiszteletet már nem kapta vissza többé. 1506-ban Valladolidban szegényen, elhagyatva, Ferenc testvér ruhájában halt meg a ferencesek imái közepette, akik életének utolsó keserű időszakát testvéri szeretetükkel édesítették. (V. ö. P. Schrotty Pál: Egy nagy terciárius világraszóló tette, Magyar Barát, 1942. szeptember.) Később fia, Diego, részben megkapta atyjának tisztségeit és vagyonát. Később az egész román faj a maga nemzetének akarta megszerezni a dicsőséget, hogy fiának vallhassa. Már többször óhajtották megindítani boldoggá-