A ferences világi rend (Budapest 1947)

Negyedik rész. Akik ezt a szellemet megvalósították

SZENT NINCSTELENEK. Dupont, a toursi szent ember. Egy francia gyarmaton született előkelő család gyermekeként a XIX. század első felében. Fiatal korában elvesztette hitvesét, majd pedig nemsokára életének büszkeségét, egyetlen leányát. Így e földön semmije sem maradt, csak hite s e jó keresztényből tökéletes keresztény lett. A többi dolgoktól való elszakadás most már semmit sem jelentett neki. Örömmel mondott le legnagyobb szenvedélyéről: a lovaglásról is, hogy most már egészen az imádságnak és szemlélődésnek éljen. A szegényekkel szemben lelkesen teljesítette keresztényi kötelességét. Egyszer egy kocsis a szeplőtelen Szűzanyát minősíthetetlenül káromolta. Hallotta ezt Dupont, mire szó nélkül arcul csapta a kocsist. Ez elégtételt követelt tőle, mire ő az felelte: „Ha én a te édesanyádról beszéltem volna úgy, ahogy te most Isten Szeplőtelen Anyjáról beszéltél, akkor okod lenne az elégtételre!" Ez a keresetlen szó úgy szíven ütötte a kocsist, hogy később egészen leszokott a káromkodásról. De ez a kis esemény egyszersmind Dupont Szűzanya-tiszteletének legbeszédesebb bizonyítéka is. Dupont, mint jó terciárius, kemény önsanyargatásokat végzett. Ö volt Franciaországban a Szent Arc tiszteletének legnagyobb apostola. Zarándokútjain mindenütt terjesztette a Szenvedő Űr Arcának tiszteletét. A nép nagy tisztelete közepette halt meg a toursi szent ember s halála után nemsokára megindították boldoggáavatási pőrét. Magyar „szent-emberek." Bálint Sándor könyvében beszél a magyar szent-ember lelki alkatáról (Egy magyar szentember). Ezek a szentemberek a XVIII. század ferences irányítása alatt a népből nőttek ki. Hiszen az Alföld és Dunántúl újonnan települt helyiségeit a barátok gondozták. Sokszor már új templom is épült, de a világi papok hiánya miatt egyes