A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

Űr az alázatosság gyakorlását. Ha csak a betlehemi istállóra, a Golgota keresztjére s az Utolsó Vacsora lábmosására gondolunk, — már ez is mennyit mond! Ha minden keresztényre kötelező az alázat, mennyivel inkább kötelező ez az alázatos bűnbánók Rendjének tagjaira, akiknek Rendalapítója Krisztus követésének írója szerint az „alázatos Szent Ferenc" (III. könyv, 50 f. 37. pont) s akit az Egyház úgy köszönt: „pauper et humilis" — szegény és alázatos, Dante pedig az alázatos Poverellónak nevezi őt. És Szent Ferenctől semmi sem állott távolabb, mint a gőg. Ezért volt közvetlen, derűs testvéreihez és világi követőihez s ezért volt könyörtelenül szigorú és rideg önmagához. Hiszen ismerjük Virágos kertjének bájos jeleneteit, amelyeknek szinte mindegyike alázatos egyéniségéről beszél. Szent Ferenc még a gondolatát is büntette a gőgnek és az érzékenységnek. Mert a tudomány embere csodálatos, de követni nem tudjuk. Az alázat emberét azonban mindnyájan követhetjük, mert ez akaratot kíván s csak akarnunk kell és nekünk is sikerül... Űrnőnk, az egyszerűség. A ferencesek virágos kertjében ibolya az alázat. De ott virágzik és illatozik a jázmin is, az egyszerűség. Ez nővére az alázatnak, ezért szereti annyira az Űr és hű követője, Szent Ferenc. Bár az isteni Mester kívánja, hogy tanítványai legyenek okosak, mint a kígyók, de amellett kívánja, hogy legyenek egyszerűek is, mint a galambok, ö tanított, hogy legyen a beszédünk igen-igen, nem-nem. Ö tanított, hogy teljesítsük mennyei Atyánk akaratát és nagy bizalommal legyünk Iránta, mert ha Neki gondja van az ég madarairól, a vizek halairól s a mezők liliomairól, éppúgy, sőt még inkább gondoskodik még legkisebb fiairól is. Ö akarja, hogy mindig jót gondoljunk testvéreinkről és ne ítéljük meg őket, nehogy, míg a szálkát kihúzzuk a másik szeméből, megmaradjon a gerenda a mi szemünkben. Tehát az ő szempontjaik szerint őszintén és egyszerűen gondolkodjunk másokról. És vájjon volt-e a Szeráfi Pátriárkánál egyszerűbb és evangéliumibb lélek? Celanói Tamás, életrajzírója csak