A ferences világi rend (Budapest 1947)

Első rész. A Ferences Világi Rend rövid története

Az egyháziak, a nemesek, a gazdag polgárok élete egyaránt színes, gyönyörvadászó. Soha nem volt annyira általános a szentségárulás, a megvesztegetés. Város város ellen, család család ellen vív élet-halál harcot. Ez alatt a léha, vért és aranyat habzsoló fölszínes életforma alatt ott sustorog a hűbéri rendszer átkos gyümölcse: az elnyomott, kizsarolt, koldussá lett ezrek gyűlölete a gazdagok iránt. Lyonban Waldus Péter gondolatszabadságot, eszményi szabadságot, szegénységet hirdet, de Antikrisztusnak nevezi a pápát. Albiban megalakul a „Chiesa Albigense", az albi felekezet a maga szörnyű gyűlölködő, eretnek tanaival. A nép ész nélkül csatlakozik a waldiakhoz és albigensekhez, hiszen nincs veszíteni valója. És fölhangzik a vád: „Csak mi alkotjuk Krisztus igazi egyházát, mert csak mi haladunk Krisztus és az apostolok nyomdokain. Csak mi szeretjük igazán az apostoli életet, mi nem keressük ennek a világnak a dolgait s ezért nincsenek házaink, mezőink, sem más vagyonunk, mint ahogy Krisztusnak sem volt és aki tanítványaitól is eltiltotta a vagyont. Ti azonban házat ház után vesztek, szereztek és csak világi életet éltek. Még azok is, akiket tökéleteseknek tartotok magatok között, a szerzetesek és a rendi papok mindezeknek birtokában vannak, bár azt mondják, nem magánbirtok, hanem közös. Nos pauperes Christi instabiles — mi Krisztus állhatatos szegényei vagyunk s itt öntudatosan ütött mellére minden waldi és albigens — mi városról városra járunk, mint a bárányok a farkasok között s tűrjük az üldözést."

2 Az egyesült egyházi és világi hatalom elfojtja ugyan a waldens és albigens mozgalmak őrültségét, eretnek, esztelen túlzásait, de nem a nép föl-fölsíró vágyát a krisztusi életformák után. Az Egyház nagy hatalom. Keresztes háborúk. Az Egyház világi hatalma sohasem volt olyan nagy, mint most. VII. Szent Gergely Pápa és III. Ince ül Szent Péter trónján s ez a trón hirdeti egyedül az állandóságot. Körülötte dinasztiák tűnnek el és vetődnek föl újra, de a Patrimonium Petri, az egyházi állam szilárdan áll. A kereszténységből nem veszett ki az áldozatkészség szelleme — és ez a jobb jövő záloga — hanem egymásutáni próbálkozásokkal akarja a három nagy istenhívő — keresztény,