A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

Mit kíván tőlünk a Pápa? XV. Benedek Pápa híres Sacra Propediem című körlevelében elmondja, hogy Szent Ferenc a békének hány apostolát és követét nevelte a Harmadik Rend szelleme által. Ma sem lehet másként, mint az Ö idejében. A népekbe ismét bele kell ojtani Krisztus békéjét. Erre mindenkit hív a Pápa, de elsősorban a világi ferenceseket: „akik csodálatosan alkalmasak a lélek megbékéltetésére, ha számuk növekedésével lelkesedésük is megnövekszik." Kívánja tehát, hogy terjedjen a Harmadik Rend és legyen szervezetté, hogy annál könnyebben terjedhessen Szent Ferenc lelkes szeretete. „Mert a népek által annyira óhajtott békét nem a zöld asztalok békéje által érjük el. Ez más béke. A népek azt a békét kívánják, melyet Krisztus szerzett s melyről Ö mondotta: „Békémet adom nektek, nem mint a világ adja, adom én nektek!" Csak az a béke lehet tartós, melyet a lelkek békéjének alapjául akarnak megtenni. Ha a szenvedélyek döntik el az utolsó szót, abból sohasem lesz béke. „És honnan a háborúságok és veszekedések köztetek, ha nem innen, a ti kívánságaitokból, melyek tagjaitokban harcolnak?" — mondja Szent Jakab Apostol. Tehát a belső embert kell újjá tenni, hogy ne rabszolgája, hanem ura legyen szenvedélyeinek. Ezen nyugszik az általános béke, ez pedig Jézus Krisztus békéjének eredménye. Ezt látjuk csodálatosan eredményesnek a ferences terciárius családban. Attól a pillanattól kezdve ugyanis, hogy ez a rend céljául tűzte ki tagjaink tökéletesebb keresztény megszentelődését, bármennyire is földi gondjaikhoz vannak kötve — hiszen az életszentség minden életmóddal összeegyeztethető — s ezt a keresztény tökéletességet a közös rendszabály által érik el, ezzel egyszersmind figyelmeztetőül állanak a többiek előtt nemcsak a kötelesség teljesítésében, hanem egyszersmind a nagyobb tökéletességre is. Ezért áll rájuk is az Ürnak a tanítványokra mondott dicsérete: „Ök nem e világból valók, amint én sem vagyok e világból való." Mert az evangéliumi tanácsok igazi szellemének megtartásával ők is elmondhatják az apostollal: „Mi pedig kaptuk nem e világnak szellemét, hanem ama szellemet, mely Istentől vagyon." Tehát távoltartva magukat a világtól, arra törekedjenek, hogy a társadalmi élet minden körülményei közepette elmélyítsék Jézus Krisztus szellemét."