A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

De egyben még mi is dicsekedhetünk: Evangéliumunkban, Mesterünk Keresztjében és Egyházában. Ez a hit soha el nem tűnik a föld színéről, mert a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Ezért vagyunk bátrak és büszkék s inkább vállaljuk a vértanúságot, minthogy hűtlenek legyünk ehhez a mi Kincsünkhöz. Amilyen szép édesanyának lenni, amilyen szép a kórházakban a betegek ápolása, amilyen szép a hazáért vért ontani, — olyan szép és értékes és hősies saját hitünk megvédelmezése még életünknek árán is, ha szükséges. Mert a család, a felebaráti szeretet és a haza őrangyala a hit. A világi ferencesnek fölszegzett fejjel kell megküzdenie az élet nehézségei közepette hitéért. Mert segíti őt az Űr kegyelme is. Életük minden körülményében, bárhol vannak is, a lélek ellenségeivel szemben nagyon jól véssék szívükbe, hogy az Űr tanítványai a keresztség szentsége következtében, de a bérmálás szentsége folytán is az Űr és a hit katonái lettek! Ezért, mint katonáknak, minden ferences világinak jelszava legyen: „Vagy Krisztus, vagy a halál!" „Ö, Uram, megvallottalak Téged itt lenn a földön az emberek előtt, vallj meg Te is engem, itt az égben Atyád előtt!" Ezt íratta sírfeliratának Veuillot Lajos, a nagy francia újságíró. Ezt írja be minden ferences világi figyelmeztetőül szíve mélyére ... Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat! Minden keresztény kötelessége, hogy fiúi gyöngédséggel, odaadó hűséggel tekintsen Róma felé s védje meg ellenségei ellen a kereszténység Atyját. Ezért mondotta az egyik Egyházatya: „Ahol a Pápa, ott van Péter is s ahol Péter, ott az Egyház, ahol az Egyház, ott a lelkek üdvössége!" Assziszi Szentje követőinek azonban még odaadóbban kell ragaszkodniok a Szentatyához. Minden ellenkező állítással szemben Szent Ferencet igazolta a történelem Rómához húzó ragaszkodásáról. Tudjuk, hogy Ferenc megtérésének kezdetén tizenegy társával Rómába ment, hogy az Evangélium alapján megszerkesztett Rendszabályára III. Ince Pápa jóváhagyását kérje. Később, 1223-ban III. Honóriusz szóbelileg is jóváhagyta.