A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

Ez teszi azután életét tevékeny forrongássá, örökösen izgő-mozgó barna levéllé, ahogy Chesterton mondja. Erős jellemmel, friss erővel, leegyszerűsített életmóddal mindenütt a tettetés nélküli, póztalan életet szereti. Ez nem élettelenség, nem akarattalanság. Ellenkezőleg. Súlytalan repülés minden felé, ami végtelen, ami nagy, ami örökkévaló. Oly szépen mondja el mindezt a nagy ferences költő Jacopo da Todi, a Szegénység szerelme című versében: Szent szegénység bizton ballagsz, szitkot, átkot sose hallatsz, latrok elől sose szaladsz, nincsen kincsed, aranyod ... Szent szegénység, kulduslányka, kit Péter mosolyogva vár a boldogságos égi várba, nem csábít el földi kincs. Szent szegénység nem bánt téged pénzszomj, rejtett kincs, elégett csűr, kamat, tolvaj, cselédek: szűz lelkednek gondja sincs. Szent szegénység, aki téged követ, útján el nem téved, s övé lesz az örök élet, ahogy Krisztus hirdeti. Szent szegénység, aki benned bízik, földi kínt nem szenved, megvet minden rangot, rendet s a perc meddő boldogságát. Vígan vár a szenvedésre, magát porszemként kevésre tartja s egykoron fejére — veszi Krisztus koronáját.. ,

1

9