A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

Ezért szenteli Szent Ferenc Világi Rendjének Szabálya majd az egész harmadik fejezetet az akarat alávetésének, a legszebb erénynek, az engedelmességnek ... Ezért talál ki Egyed testvér is lovagi hasonlatokat, hogy szép megvilágításba helyezze az engedelmességet s a tábori és hadi életből vett képekkel győz meg arról, hogy „a fölfelé haladásnak egyenes útja a lefelé haladás." Ebben áll a mi akaratunknak Isten akaratával való azonosítása. S ebben áll a lélek tökéletes bilincstelensége... Szent nincstelenség. Dante Szent Ferencet Isten Szegénykéjének nevezi. Az Egyház pedig „Pater pauperum", a Szegények Atyja megtisztelő címmel illeti. És méltán. Mert Szent Ferenc szerette a szegénységet, de nem önlelke békéjéért és fényességéért, mint Tolsztoj tette, hanem Jézus Krisztus szeretetéért. Mert a bilincstelenség lényegében az, hogy ne legyen önző vonzalommal a földi dolgok és javak iránt. Mert a birtok korlátoz, a szegénység szárnyakat és szabadonszárnyalást biztosít a léleknek. Attól a naptól, hogy Püspöke előtt minden földi birtokáról lemondott egészen az utolsó palástig, — a Szegénység Úrnővel titokzatos módon eljegyezte magát és vidám, énekes, gondtalan lovagja lett. És ezt az áldott szegénységet egészen a Porciunkulában történt haláláig hűen gyakorolta. Megértette az Evangéliumot: „Jaj, nektek, gazdagok" és: „Boldogok a lelki szegények" s ezt az evangéliumi nincstelenséget kívánja a legjobban követőitől. Nem az a szegénység lényege, hogy mindenben szűkölködjünk, hanem az, hogy átértsük: a javainknak nem vagyunk igazi tulajdonosai, csak kezelői. A mennyei Atya számon kéri majd tőlünk külön ítéletünk napján, hogyan sáfárkodtunk a ránkbízott vagyonnal. Az ilyen ember saját házában „mint vándor és idegen" lakik. Ezért gondtalan a ferences lélek. Folytonosan adva folytonosan birtokol; s egyik emberről a másikra száll a szegénység áldása. Ezért beszél a Harmadikrend Szabályának II. fejezete a Szent Szegénységet biztosító fegyelemről. A Gondviselésbe vetett föltétlen bizalma nem teszi aggályosan gondoskodóvá s ezért készül el egyforma lélekkel jóra és rosszra egyaránt.