A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

a rohanó élet lázas ütemében is megtalálják az élet szépségeit, hogy legyenek, akik elmondhassák a költővel: „Lelkemben már őt megtaláltam, Megtaláltam és megöleltem S egyek leszünk mi már a halálban." És ez a lázas ütemű élet nem tette kézzelfoghatóbbá az élet két nagy titokzatos valóságát, a születést és a halált. Hiába van villanyunk, rádiónk, rakétarepülőgépünk, az életet egy könyöknyivel sem tudja semmiféle gép meghosszabbítani. Hiába tagadjuk a bűnt és a felelősséget, lelkünkből nem tudjuk kiirtani soha a lelkiismeretet és ez az ítélőszék megmarad akkor is, ha a világ összes bírái meghalnának. Álljunk hát meg egy kissé... nézzünk magunkba s lássuk, hogy elesettebbül szegényebbek vagyunk, mintsem hittük volna. Három nagy betegségünk van ma: eltűnt életünkből az Isten, eltűnt a kegyelem s ezek helyébe lépett az ösztönös, sűrű vérű természet... De Szent Ferenc ki tud vezetni ebből a betegségből ma is! Mert a Világi Renden keresztül valósul meg a ferences szellem érvényesülése a benső nyugtalanság, a szabadság vajúdása, a lázas tevékenység, a boldogság szappanbuborékainak színes, de soha el nem érhető álmaival szemben...