A ferences világi rend (Budapest 1947)

Harmadik rész. Szent Ferenc a ma sodrában

lánosabb szabályozását az erkölcs hagyományos tekintélyi tényezőinek kezdeményezéséből már alig lehet remélni; az élet bekövetkezett eltömegesedése már csak szervezeti szabályozást enged meg, ez pedig felülről jönne és az erkölcs magvát nem érintené. — Ezért igazi és egyetemes újjászületés csak belülről, valóban a lélek érzelmi rétegeiből fakadhat, úgy, ahogy az antik világból a kereszténységbe való átmenete idején fakadt. S mindjárt ezzel függ össze második megjegyzésünk. A mai társadalmi fejlődés láthatólag az osztálytalan társadalom irányában halad; hogy ez vájjon az európai társadalom végső felbomlásának jele-e, vagy pedig átmenet egy emberileg igazságosabb állapot felé, — nem tudhatjuk. De feltehetjük, hogyha ebben a helyzetben bekövetkezik az erkölcsi élet tisztulása és új formáinak kialakulása, ez nem lehet többé csak egyetlen társadalmi életforma erkölcsi mgnyilvánulása, mint aminő volt a régi görögök és az újkor előkelő házainak erkölcse, sem nem lehet egyéni, mint a polgárság idejében. Hanem valami a kettő között, talán valóban hasonló a kora-középkorihoz: közös felelősségre épülő s mégis olyan, amely az egyéni lelkiismereti döntésnek is teret enged, mint azt a most folyó háború már következtetni engedi.

2 Mit tehet itt a ferences szellem? Sokat. Középponti gondolata: a szeretet uralma. Szeretetből teremti a világot, szeretetből túláradó szeretetből is váltja meg az Űr az embereket s Krisztus akkor is eljött volna, ha bűn nem lenne, mert köztünk uralkodó Király akar lenni. A szeretet, mint érzelem azután meggyőző még a hit szempontjából is. Ezért lesz a ferences szellem termékeny orvosság, új életet adó erő. Erőnkbe vetett föltétlen hit helyébe száll az Egyház kétezeréves hite, a jelen nagy szeretete helyébe állit j a a ferencesség a belül való élet nagy szükségét s a fájdalom és halál megvetésének közönyösségébe állítja a ferences lélek bűnbánatból, meghódoló kiállásból Istenért adni tudó örömteli lelkét. Óh, van a ma emberében is az ég felé vágyódó végtelen nyújtózásból. A rohanó, robotoló embernek szívre, vigasztalásra van szüksége, tehát szüksége van a Verna magányába húzódó elmélyülésre. Szüksége van lelkekre, akik