Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)

III. Szent Ferenc hatása

érezte, hogy Waldes Péter tragédiájának nem szabad még egyszer megismétlődnie. Nem mintha újabb szakadástól vagy eretnekségtől kellett- volna tartania: a poverello mély alázatossága és páratlan egyháztisztelete eleve kizárt minden ilyen lehetőséget. Az ügy sürgős rendezését nem is annyira a szent érdeke, mint inkább az Egyház és a hívő lelkek millióinak szempontja tette halaszthatatlanná. Mert ha most is mereven ellene szegülnek a néplélek legmélyebb rétegeiből felbuzogó szent vágyak kielégítésének, melyek ezúttal a kor legszentebb, legtisztább és legszínesebb egyéniségében találtak utolérhetetlen és utánozhatatlan kifejezésre, akkor olyan mély szakadék támad a hivatalos Egyház és a gondjaira bízott lélekmilliók között, melyet semmiféle mesterkedéssel áthidalni nem lehet. Akkor ugyanis végleges megpecsételést nyer az a látszat, mintha az Egyház csak a kiváltságos osztályokhoz érezne küldetést és csak a gazdagok és előkelők gondja, baja fájna neki; akkor menthetetlenül a hűbéri társadalom egyik intézményévé merevedik és mint ilyen osztozik annak sorsában, a lassú elmúlásban. A nagy pápa, mikor először állott szemben a szegénység apostolával, egy pillantásra átfogta mindezt és kimondotta a megváltó nagy szót, mely után milliók és milliók sóvárogtak: megengedte a poverellonák és társainak, hogy a tökéletes szegénység alapján rendezzék be életüket. Ez azt jelentette, hogy a krisztusi szegénység harci jelszóból, melynek jegyében eddig fanatikus forradalmi mozgalmak csatáztak az Egyház ellen, máról-holnapra hivatalos egyházi programmá minősült át, melyre ezentúl az egyházi érdekek leghűségesebb és legelszántabb harcosai esküdtek fel. A kínzó feszültség, mely eddig a túlságosan gazdagnak és világiasnak érzett Egyház és a több 98