Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)

III. Szent Ferenc hatása

és okozatok olyan gazdag szövedékének eredményeként állott elő, hogy feltartóztatására vagy éppen visszafejlesztésére komolyan gondolni sem lehetett. A poverello hatása itt is, mint szociális téren, inkább az ütközések tompításában s a forradalmi jelleg mérséklésében, semmint a fejlődés egészének megváltoztatásában nyilvánult meg. Jórészben az ő mérséklő hatásának tulajdoníthatjuk, hogy az új rendszer szervesen, nagyobb megrázkódtatás nélkül kapcsolódott a múlthoz és forradalom nélkül készítette elő a jövőt. Természetesen még nagyobb volt a mozgalomnak egyesekre és társadalmi osztályokra gyakorolt hatása. Már maga az, hogy a koldulórendek kolostoraik ezreivel hintették tele a keresztény világot s a monumentális templomok és századokra szóló intézmények végeláthatatlan sorát tudták létrehozni semmiből, meggyőzően mutatja, hogy a mammonizmus ereje megtörött, a szívek irgalomra hangolódtak és a fukar kezek alamizsnaosztásra nyíltak. A fönséges dómokat építő, egyházi, kulturális és karitatív alkotásaiban utolérhetetlenül pazar és nagylelkű XIII, századnál valóban nehéz volna méltóbb keretet találnunk a szegénység apostolának működéséhez. Ha lehet, még egyszerűbb megoldását találta Szent Ferenc az Egyházhoz való viszonyának. Ebben a tekintetben is messze föléje emelkedett forradalmi lázban égő kortársainak. Nem szállott vitába senkivel, nem ítélt elevenek és holtak fölött, hanem az egyszerű hívő alázatosságával térdet, fejet hajtott a római Egyház, mint a lelkek megszentelésére hívatott páratlan üdvintézmény előtt. Az a hagyományos protestáns-racionalista felfogás, mely mindenáron a vallási szubjektivizmus úttörőjének és a XVI. századi újítók szálláscsinálójának akarta megtenni a poverellot, már régen meghaladottnak tekinthető. Leg94