Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)

I. Előzmények

főleg a Szentföldre vezető utak jámbor zarándokok ezreivel és ezreivel népesedtek meg. A XI. század derekán a papság javarésze és az addig jobbára világi célok után járó pápaság is az új szellem szolgálatába szegődött. A pápák, IX. Szent León (1049—1054) kezdve elszánt harcot indítottak az egyházi élet tisztaságáért és függetlenségéért. Titáni küzdelmük, mely közel száz esztendeig tartott, a vallási életnek olyan mérvű elmélyülését és az erkölcsi követeléseknek olyan nagyarányú felfokozódását vonta maga után, aminőre a kereszténység hőskorának letűnte óta alig volt példa. És mindjárt a keresztes hadjáratok megindulása még tovább vitte és teljes kifejtőzésre juttatta a diadalmasan előretörő folyamatot. A Szenföldet megjárt tömegek ugyanis újabb és újabb ösztönzéseket merítettek az Üdvözítő életével és szenvedésével megszentelt helyek látásából és visszatérésük után idehaza is a keresztény elvek fokozottabb mérvű gyakorlati megvalósításának lettek buzgó sürgetői. A krisztusi élet egyszerűségéről és igénytelenségéről tanúskodó emlékek szemlélete után különösen fájdalmasan érezték azt a kiáltó ellentétet, mely az apostolok és dúsgazdag urakká, fejedelmekké lett utódaik életmódja közt mutatkozott s ezért valamennyi követelésük élére az első idők egyszerűségéhez való visszatérést állították. Ez a diadalmasan kibontakozó vallási megújhodás főleg az alsóbb néposztályok körében hódított nagy arányokban, A reformpápaságnak a császárság és a vele szövetkezett simoniás és nős papság ellen folytatott nagy harcában legodaadóbb szövetségesei a vallási igényeikben megújhodott városi proletártömegek voltak. És ezek a tömegek éppen mélyebbé és bensőségesebbé vált vallási igényeiknél fogva már 7