Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)

III. Szent Ferenc hatása

mondotta környezetének, — hogy a püspök és a pol­gármester ennyire gyűlölik egymást, és hogy nincsen senki, aki összebékítené őket." És az ihlet hatása alatt ott nyomban egy új versszakot költött híres dicsőítő himnuszához, a Naptestvér énekéhez. „Áldott légy, Uram, minden emberért, ki szerelmedért másnak megbocsát, És ki tűr gyötrelmet, nyavalyát. Boldogok, akik tűrnek békességgel, Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát." Amint elkészült a verssel, azon melegében magá­hoz kérette egyrészt a polgármestert a városi urak­kal, másrészt meg a püspököt udvarával. Azután két jóhangú testvérrel elénekeltette előttük az újonnan szerzett versszakot. A polgármester az első akkordok felhangzására azonnal felállott és olyan figyelemmel és áhítattal hallgatta végig az előadást, mintha csak Isten evangéliumát hallotta volna. És közben bőven omlottak könnyei. Az ének végeztével az összes jelen­levők fülehallatára így szólt: „Igazán mondom nek­tek, hogy nemcsak a püspök úrnak, akit uramnak tartok és akarok elismerni, hanem még testvérem vagy fiam gyilkosának is kész volnék megbocsátani." E szavakkal odaborult a püspök lábai elé és így foly­tatta: „Íme a mi Urunk Jézus Krisztus és az ő szent szolgája, Szent Ferenc iránti szeretetből kész vagyok bármily elégtételre, akit kívánsz tőlem." Guido püspököt nem kevésbbé meghatotta a szo­katlan jelenet. Már nem ádáz ellenfelét, hanem sze­rető embertársát látta a polgármesterben. Rögtön le­hajolt tehát hozzája, gyöngéd szeretettel felemelte és testvériesen magához ölelte. Azután mentegetőzve így szólt hozzá: „Hivatásomnál fogva tulajdonképpen nekem illenék alázatosnak lennem. De mivel termé­73

Next

/
Thumbnails
Contents