Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)

II. Szent Ferenc programmja

szegény. Az ő köpenye nem a hiányos ruházatot jelenti, hanem Krisztus vértezetét. A rivo-tortoi nádkalibák nem cigánysátorba állítandók, hanem Krisztus táborának sátrait kell bennük látnunk."

6

2 Ez az utóbbi ráutalás önkéntelenül rátereli figyelmünket Szent Ferenc szegénységének arra a vonására, mely mindennél jobban megmagyarázza korára gyakorolt roppant hatását. És ez nem más, mint a rajta elömlő bájos lovagi színezet. Mert tudnunk kell, hogy a poverello megtérése után sem tudta kiszakítani magát a lelkét betöltő lovagi eszmekörből. Gondolkodásában és kifejezésmódjában továbbra is lovag, a keresztes hadjáratok és a dúsan sarjadó vitézi rendek korának hamisítatlan gyermeke maradt. Mikor az atyjával lejátszódott nagy jelenet után minden földi gondtól szabadon először vágott neki a világnak, a Monte Subasio oldalán rátámadó marcona rablók kérdésére: „Állj, ki vagy?" — csak enynyit felelt: „Én a nagy király hírnöke vagyok."

6

3 És amikor Egyed testvér harmadiknak csatlakozott hozzája, ilyen szavakkal buzdította kitartásra: „Drágalátos testvérem! Ha a császár Assisibe jönne és itt a város valamelyik polgárát lovagjává vagy titkos kamarásává tenné, nemde örülnie kellene ennek? Menynyivel inkább illik vigadozni neked, amiért Isten a szent evangéliumi tökéletesség megtartására lovagjául és kedves szolgájául szemelt ki! Légy ezért határozott és szilárd Istentől kijelölt hivatásodban."

6

4 Ugyancsak idetartozik Tancredi Angelusz testvér megtérése is. A poverello a kies rieti völgyben találkozott a magas lóháton, fényes vértezetben parádézó ifjú lovaggal és azonnal odaszólt neki: „Angelusz úr! 6

2 Prohászka i. m. 164 1. 8

3 Balanyi i. m. 80. 9

4 U. o. 104 1. 52