Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)
II. Szent Ferenc programmja
volna, mert nem akarta, hogy közötte és Krisztus között csak egy hajszálnyi akadék is legyen. „Szent Ferenc szegénységi ideálját nem a szegénységi mozgalom keltette s lelkületét nem az emberek szenvedése fűtötte, hanem abszolúte és radikálisan a krisztusi intuítió, az, amit a Porciunkulában meglátott s amit ott meghallott s ami eléje, mint nagy kinyilatkozás lépett, hogy Krisztus így, ilyen szegényen élt s így szeretett a teljes önfeláldozásig s ez a természetfölötti, óriás realitás megülte Ferenc lelkét s rányomta egyéniségére bélyegét." 5 5 Ebben, a pillanatok alatt egégz életre kiható elhatározássá érlelődő intuícióban, a külvilág mozgalmai és élményei legfeljebb csak mint nyomatékok szerepeltek. Ferenc látta, — mert lehetetlen volt nem látnia — hogy a világon azért fogyatkozott meg a szeretet, társadalmi osztályok és csoportok azért törnek vak dühvel egymás ellen, mert az emberek az égről a földre vonták tekintetüket s rabjaivá lettek az őket környező szép világnak. Ez a meglátás mindenesetre siettette gyökeres elhatározásának tetté érését: példájával mutatni meg a világnak, hogy nem kincsben, hatalomban, élvezetben vagy hírnévben, hanem az alázatos lemondásban és önmegtagadásban vagyon az igazi béke és lelki nyugalom. A Szent Ferenc-típusú szentek azonban nemcsak a hirtelen kelt nagy elhatározások, hanem egyben az állhatatos és kitartó cselekvések emberei is. Most is így történt. A gay a scienza körülrajongott vezére a megrázó lelki élmény hatása alatt egyik pillanatról a másikra poverello di Dióvá, Isten szegénykéjévé alakult át és az maradt egész életére. Megtérése óta az evangéliumi élet leglényegesebb kellékét látta a szent szegénységben s azért nem tudott elég szigorú lenni 5 8 Prohászka i. m. 163 1. 48