Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)

II. Szent Ferenc programmja

körülötte zajló eseményekkel, tehát a szegénységi mozgalommal sem. Ezt azért kell nyomatékosan hangsúlyoznunk, mivel a külső jelek az ellenkezőt látszanak bizonyítani. Hiszen az ifjú Ferencnek épp úgy alkalma volt kivenni részét szülővárosa felpezsdülő politikai és társadalmi életéből, mint bármelyik más kortársának. Így tudjuk, hogy VI. Henrik császár halála után (t 1197. szeptember 26.) ő is résztvett a város fölött emelkedő Rocca maggiore német őrségének megrohanásában és lefegyverezésében, majd utána a gyűlölt idegen uralom jelképeként tekintett erősség lerombolásában és a pótlására szánt új városfal megépítésében. Hasonlóan tevékeny szerepet játszott abban az elkeseredett politikai és társadalmi harcban is, mely kevéssel a Rocca lerombolása után az ipar és kereskedelem révén jómódra jutott polgárok (minores, homini de populo, populani) és a nemesek, a grófok és bárók (maiores, boni homini) pártja között a hatalom birtokáért kitört. A szegénység leendő apostola polgári származásának megfelelően a néppárt oldalán harcolt s azzal együtt derekasan kivette részét a nemesi udvarházak és tornyok (Sasso Rosso, Montemoro, Foggio, Bassiano, San Savino) lerombolásából. Majd mikor a nemesi párt fejei (Sasso Rosso, Gislerio, Tebalduccio, Ranaldo, Obizzo, Berardo, Raimone, stb.) a büszke Perugiához fordultak segítségért, a kivonult polgársereg soraiban ő is ott küzdött szülővárosa szabadságáért. De ha együtt harcolt polgártársaival, együtt is szenvedte velük a vesztett csata következményét, a sanyarú hadifogságot.

5

0 5

0 A régebbi felfogás, főleg a Legenda trium sociorum előadása nyomán 1202.—3-ra tette Perugia és Assisi háborúját. Üj abban azonban Pennachi Ferenc, Assisi tudós levéltárosa az azóta előkerült békeokmány alapján (Bolletino della Regia 43