Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)

I. Előzmények

társadalmának vallási, erkölcsi, kulturális és gazdasági képét kialakítani." Ez a helyzet eléggé megmagyarázza, hogy az Egyház megfelelő eszközök hiányában merő hatalmi szóval próbálta lecsendesíteni az egyre magasabbra taraj ló hullámokat. De ezzel csak az ellenkező eredményt érte el. A támadók eretnekké bélyegzésével ugyanis még mélyebbre ágyazta a lelkekben parázsló elégületlenséget és még kínzóbbá fokozta a léptennyomon felvetődő gyötrő kérdést: „Helyes-e, krisztusi-e az az ösvény, melyen a dúsgazdag és elvilágiasodott egy háznagy ok vezetnek bennünket?" A lelkek megnyugtatására egy megváltó nagy tettre lett volna szükség, s az Egyház nem tudott ilyenre hivatkozni. Ezért kénytelen volt tovább folytatni a kilátástalan munkát s tettek helyett hatalmi szóval csitítgatni a háborgó lelkiismereteket. Ez volt nagyjából a helyzet képe a XII. és XIII. század fordulóján. Minden bizonnyal sötét és lehangoló kép! A jelek mind azt mutatták, hogy a barbárság sötét éjtszakájából nehezen kilábolt Európa egy újabb világnézeti, társadalmi és gazdasági anarchiának megy eléje. A mélyebb és bensőségesebb vallási élet utáni sóvárgásukban csalódott tömegek a krisztusi szegénység örve alatt készültek romba dönteni a fennálló egyházi és világi társadalmat. A szociális helyzetet az alsóbb néposztályok kíméletlen erélyű feltörekvése s a szegények és gazdagok ellentétének kiélezése töltötte meg elemi erejű feszültséggel. A világnézetek nyugtalan hullámzását viszont az individualizmus és materializmus, az egyéni érdekhez és a múló röghöz való hozzátapadás örvénylése tette veszélyessé. Egyszóval mindenütt a nyugtalanság és változtatni akarás tünetei mutatkoztak. Múlt és jövő dühösen csatáztak egymással és csatázásukkal állandó 39