Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)

I. Előzmények

hangoztató demokrata jelszavak ezek körében találtak legerősebb visszhangra. De a mondottak után ugyanúgy természetesnek kell találnunk azt is, hogy a krisztusi szegénység és egyszerűség nevében indított egyházi reformmozgalom is közülük toborozta legelszántabb híveit. Ez természetszerűleg következett a középkori ember gondolatvilágából. Mert a középkori ember még hírből sem ismerte a gondolatköröknek azt a tudatos és éles elhatárolását, mely a mai embernek annyira jellemző sajátja; ő mindent, ami vele és körülötte történt, egyetlen nagy lelki élményen át látott és ítélt meg. Mivel pedig legnagyobb lelki élménye századokon át keresztény hite volt, érthető, hogy minden lélökrezdülése, törekvése és következésképpen szociális megmozdulása is önkéntelenül és tudattalanul vallási mezbe öltözött. Így a gondolatkörök észrevétlenül egymásba folytak nála-Ebben a megvilágításban a XII. és XIII. század eretnekségei joggal tekinthetők leplezett szociális forradalmaknak és viszont szociális rengései jól-rosszul álcázott eretnekségeknek. Mert lényegében mind a kettőben ugyanarról volt szó: az önmagára eszmélni kezdő középkori ember egyéniségének az eddiginél tudatosabb érvényesítéséről vallási, illetve társadalmi és gazdasági vonatkozásban. Hogy az alsóbb osztályok körében erőteljesebb, sokszor erőszakosabb formában jelentkeztek ezek a törekvések, helyzetükből következett. De más oldala is van a dolognak: az egyszerű és tanulatlan falusi emberek és kétkézi munkások, akik ideális hevületükben éltek-haltak a krisztusi eszmények tisztaságáért, éppen tudatlanságuknál fogva sokkal könnyebben voltak megejthetők, mint a kevésbbé buzgó, de tanultabb, talán úgy is mondhatnók, felvilágosultabb városi lakosok. Szociális helyzetük fe30