Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)

I. Előzmények

szonyt, akiket gúnyosan patarénusoknak neveznek."

38 Nem kevésbbé jellemző, hogy Szent Hildegárd már 1150 körül megkondította a vészharangot és harcot sürgetett a képmutató eretnekek ellen, akik az egész földkerekséget beszennyezik jelenlétükkel.

3

4 A XII. század végére annyira elmérgesedett a helyzet, hogy már az Egyház léte s vele a keresztény társadalom polgárosult rendje forgott kockán. Azok a történeti erők, melyek másfélszázaddal előbb a vallási megújhodás és az egyházi élet megtisztítása jegyében mozdultak meg, a körülmények szerencsétlen találkozása következtében sorra letértek a helyes és célravezető ösvényről s az eredetileg is sürgetett újjászületés helyett beláthatatlan veszedelmek forrásait fakasztották fel. Az apostoli szegénység termékenyítő életelv helyett harci jelszó lett, melynek nevében a legradikálisabb követeléséket támasztották és a legkíméletlenebb támadásokat intézték. És nem lehet mondani, hogy a forradalmi szellem csak egyes társadalmi osztályokat kezdett ki; a baj egyetemes volt és a társadalom minden rétegére kihatott. Különbségről legfeljebb árnyalati tekintetben lehet szó. De ha mégis osztályozni akarunk, azt kell mondanunk, hogy legerősebben a legalsóbb rétegekben hatott a fertőzés. Ez természetes. Hiszen a szociális és gazdasági viszonyok nyomását a jobbágyság széles tömegei és az ipar rohamos fejlődése következtében állandóan sokasodó városi proletárelemek érezték legjobban. Érthető tehát, hogy a felszabadulást 3

3 Böhmer i. m. 95 s k. I. Az író itt a humiliátusokra céloz, akik mindjárt a század elején kibékültek az Egyházzal s 1201. június 7-én megerősített szabályzatuk értelmében három rendre váltak szét: az áldozó papok, a kolostori közösségben dolgozó szerzetesek és apácák s végül a világban megmaradó közrendű hívek, az első igazi terciáriusok, harmadrendűek csoportjára. 9

4 Döllinger i. m. I. Ill 1. 29