Dr. Balanyi György: Assisi Szent Ferenc a demokrácia hőse (Budapest)

I. Előzmények

békés együttélés idilli harmóniáját a bellum omnium contra omnes állapota váltotta fel. Még ugyanazon osztályon belül is kíméletlen harcok dúltak. Pl. a városi polgárság jobbmódú rétegei, a maiores, a kisebbrangú hűbéres elemekkel összefogva minden követ megmozdítottak a grófok és püspökök hűbéri főhatóságának megtörésére s ugyanakkor nem kisebb elszántsággal küzdöttek nincstelen polgártársaik, a minores, felemelkedési törekvései ellen. Az ilymódon általánossá szélesedett társadalmi harc jellege semmiben sem különbözött a gazdaságitól. Az érvényesülni akarás itt is mindjárt kezdetben föléje került a megszokott hagyományoknak. A régi tekintélyek, melyek idáig lebírták az önző egyéni vágyakat, meginogtak és sok emberre nézve végkép elvesztették irányító befolyásukat. Helyükbe a forradalmi vérmérséklettől fűtött individualizmus lépett, mely mindent megengedettnek és szabadnak hirdetett, ami az egyéni boldogulás szempontjából hasznos és kívánatos. A tömegek ajkán és az irodalomban olyan merész forradalmi törekvések találtak hangra, aminők azelőtt legfeljebb forrófejű demagógok sötétben és suttogva mondott szavaiban jutottak kifejezésre. Pl. a XII. század híres francia-normann költőjének, Wace Róbertnek Roman du Rou c. verses krónikájában így beszélnek az elégületlen parasztok: „Az urak csak ártalmunkra vannak, sem jogot, sem igazságot nem várhatunk tőlük. Minden az övék, mindent elragadoznak, mindent megesznek s bennünket szegénységben és nyomorban engednek tengődni. Minden nap csak új kínt jelent számunkra. Munkánkból, szolgálatainkból, járandóságainkból és robotunkból nincs semmi hasznunk. Miért engedjük, hogy így bánjanak velünk? Tépjük ki magunkat hatalmukból. Hiszen mi is emberek vagyunk, mint ők, ugyanolyan 20