Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Anima Franciscana

6 valamennyire kiismerjük közöttük magunkat. A keresztény aszketikának egész szókincsét és gazdag árnyékoló készségét igénybe kellene vennünk, ha csak megközelítőleg is hű és kimerítő jellemzését akarnók adni az elénk bontakozó erényeknek. De még ennél is nagyobb feladattal állunk szemben, ha bizonyos hierarchiát, bizonyos fokozatbeli különbséget akarunk közöttük megállapítani. Hiszen a legendák olvastán önkénytelenül az az érzésünk támad, hogy a szent patriarcha az összes erényeket heroikus fokon gyakorolta. Hogyan lehet tehát itt sorrendről, fokozatbeli egymásutánról beszélni? Hogyan lehet megállapítani és lemérni a jellegzetesség kisebb vagy nagyobb mértékét ? A feladat irdatlan nehézségét legjobban mutatja az eddigi megoldási kísérletek szétágazó volta. Mert ahányan csak foglalkoztak a kérdéssel, úgyszólván valamennyien más és más erényben jelölték meg az anima Franciscana főjellegzetességét. Az egyik a szelídség és erő, a szentjánosi és a szentpáli lelkület harmóniába hozatalában, a másik a bűnbánattartás és lemondás szellemében, a harmadik a gazdag erekben gyöngyöző miszticizmusban, a negyedik a szeráfi szeretet lángolásában, az ötödik a kínszenvedés misztériumának átélésében, a hatodik a tökéletes szegénységben, a hetedik az alázatosságban, a nyolcadik a teljes világmegvetésben látja a szent lelkének alaptónusát.

1) De még tovább is folytathatnók a sorozatot, mert a keresztény erények végeláthatatlan *) D'Alengon U. : L'ame Franciscaine. II. éd. Paris-Couvin, 1913. 15. s kk. 11. U. a. : Legons d'histoire Franciscaine. Paris, 1918. 8. s kk. Sérent A. : L ame Fraciscaine. Arch. Franc. Hist. 1915. 448. s kk. II. Bracaloni L. : A Proposito di una pubblica-