Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Szent Ferenc és szent Domonkos

,78 E szűkszavú följegyzés értékét még fokozza az a körülmény, hogy egyidőben készült a Legenda secundaval és a Speculum perfectionis-szal (1245—51.) s így semmiképen sem minősíthető a franciskánus források egyszerű visszhangjának.

1 Míg azonban így a találkozás ténye szinte kétséget kizáró módon megállapítható, addig idejének közelebbi megjelölése csaknem leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Erre nézve csak egy pozitív fogódzópontunk van : szent Ferenc és szent Domonkos együttes időzése a bíboros házában. A probléma tehát ez : a legendák szűkös kronológiai adataiból ki kell hámoznunk azt a legkorábbi időpontot, melyben a három szereplő ismerte egymást s így tényleg találkozhatott egymással. Szent Domonkosra nézve ez nem kétséges. Róla tudjuk, hogy már harmadik római útja alkalmával, 1216 végén közelebbi ismeretségbe került Hugolinnal.

2 Annál nehezebb a dolog szent Ferenc esetében. A Legenda trium sociorum elbeszéléséből tudjuk ugyan hogy a bíboros mindjárt a szent atyai barátjának és jóakarójának, Colonna János sabinai biborospüspöknek halála után (t 1216.) érdeklődni kezdett a kialakulóban levő új rend iránt,

3 de viszont tudjuk azt is, hogy személyes kapcsolatba csak később, az első nagy missziós terv kivitele alkalmával jutott alapítójával. Celanói Tamás Legenda prima-jában ugyanis ezt olvassuk: „Mikor az említett úr a szentszék követeként Toszkanában működött, szent Ferenc FranU. o. 90. 1. 2) Dunarich K.: Szent Domonkos élete, Budapest, 1924. 104. 1. Acta sanctorum. Oct. II. 607. 1.