Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Anima Franciscana

5 csen semmi kiszámítottság, semmi póz. Itt nem a nagy emberrel, hanem a szegény és alázatos frate Francescoval állunk szemben, kinek fejét a császárok és királyok koronája, a pápák tiarája s a tudósok babérja helyett a legendák bájos kis virágaiból iont koszorú övezi. Szent Ferenc csodás varázsának nyitja tehát gazdag és utolérhetetlenül finom lelkisége, mely minden életmegnyilvánulását egyéni zománccal vonja be. Bárhol lapozzuk fel élettörténetét, minden parányi epizódján ott látjuk egyéniségének bélyegét, mely jellegzetessé, egyedül hozzáillővé és egyedül neki jólállóvá minősíti minden tettét. Legendáit olvasva egy pillanatra sem jut eszünkbe mosolyogni vagy épen megbotránkozni a szemünk elé kerülő furcsaságokon, mert ösztönszerűen érezzük, hogy ezekben a furcsaságokban ugyanaz a nagy és meleg lélek lüktet, mely más vonatkozásban csodálkozásra költ bennünket páratlan mélységével, vagy könnyekre indít utánozhatatlan gyöngédségével és finom tapintatával. Itt minden szónak, minden, mozdulatnak külön hangsúlya, külön színezete, mondjuk, külön lelke van. Ezt és így csak ő, a poverello di Dio mondhatta és tehette. De bármily világosan látjuk és érezzük lüktetését, Szent Ferenc lelkét mégsem könnyű érzékelhetővé tennünk. Ezért azonban csak magunkra és kifejezési eszközeink tökéletlenségére vethetünk. Mert az anima Franciscana olyan gazdag és sokszínű világ, hogy a szentek élettörténetében hiába keressük mását. Szinte szédülünk, ha beletekintünk. Az erényeknek olyan tropikus bősége és olyan változatos szinpompája tárul elénk, hogy időbe telik, míg csak