Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)
Szent Ferenc és szent Domonkos
,75 szent Domonkos viselkedése és felelete mindenben pontosan megfelel egyébünnen jól ismert egyéniségüknek. Ugyanezt kell mondanunk Hugolin bíborosról is. Mert III. Ince szellemi örökösének jellemét és szerepét a mai kutatás sokkal több méltánylással és megértéssel itéli meg, mint a régi ghibellin történetírás. Ma már látjuk, hogy Hugolin a maga módján nem kevésbbé óhajtotta az egyházi élet tisztaságát, mint szent Ferenc és szent Domonkos. Míg azonban a két nagy rendalapító a benső megújhodásra helyezte a fősúlyt és a lelkek reformját sürgette, ő jogászi gondolkodásának megfelelően inkább külső formáktól, jogi rendszabályoktól és jól megalapozott intézményektől várta eszményeinek valóra válását. Ő minden ízében a hierokratikus törekvéseknek volt a megtestesítője : amellett azonban finom érzékkel viseltetett szent barátainak határtalan aszkézise iránt is. 1 Ilyen gondolkodás mellett szükségképen föl kellett lelkében merülnie a vágynak, vajha a kialakulóban levő és mindjárt kezdetben nagy jövőt igérő kolduló rendeket is beilleszthetné reformprogrammjába és nevezetesen fölhasználhatná az elvilágiasodott főpapság fölfrissítésére. A bizalmas beszélgetés során kifejezett gondolat tehát annyira lelkéből lelkezett, hogy csodálkoznunk kellene, ha a legenda nem őrizte volna meg számunkra emlékét. Hiszen tudjuk róla, hogy pápa korában beváltotta, amit bíboros korában tervezett: mind a két rendből több főpapot nevezett ki. A találkozás és a rajta lefolyt beszélgetés történeti valósága, hitelessége ellen tehát sem külső, Goetz W. : Die ursprünglichen Ideale des hl. Franz v. Assisi. Hist. Vierteljahrschrift. 1903. 43. s kk. 11. Hefele H. : Die Bettelorden und d. religiöse Volksleben Ober- und Mittelitaliens im XIII. Jahrhundert. Leipzig-Berlin, 1910. 56. s k. 1.