Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Szent Ferenc és szent Domonkos

,73 ebből a forrásból merített a Speculum perfedionis néven ismeretes kompiláció szerzője is, aki a XIV. század elején, 1318 táján állította össze művét.

1 A forrás közössége magyarázza, hogy a második életrajz, az ú. n. Legenda Secunda és a Speculum perfedionis csaknem szószerinti egyezésben tartotta fenn számunkra a két nagy rendalapító barátságának legérdekesebb és legjellegzetesebb mozzanatát.

2 Az elbeszélés rövidre fogott lényege ez : Hugolin bíboros, a későbbi IX. Gergely pápa egy alkalommal azzal a kérdéssel fordul az épen nála időző szent Ferenchez és szent Domonkoshoz, nem volna-e ellenükre, ha az egyházi reform érdekében néhány testvérüket kineveztetné főpapnak. A két szent egyideig késik a felelettel. Nagy alázatosságában mindegyik csak a másik után akar szólni. Végre szent Domonkos meghajol szent Ferenc nagyobb alázatossága előtt és kereken elutasítja a bíboros kérését. Utána szent Ferenc ragadja meg a szót és ezt a kijelentést teszi: „Uram, testvéreimet azért hívják kisebb testvéreknek, hogy ne merészeljenek nagyobbak lenni akarni. Már élethivatásuk arra tanítja őket, hogy alant maradjanak és Krisztus alázatosságának nyomdokait kövessék, hogy majdan a szentek sorában annál inkább föléje emelkedhessenek másoknak. Ha tehát azt akarod, hogy gyümölcsöt hozzanak Isten egyhá1) Böhmer H.: Analekten zur Geschichte des Franciscus v. Assisi. Tübingen-Leipzig, 1904. LXVIII. I. Tilemann H.: Studien zur Individualität des Franziskus v. Assisi. Leipzig-Berlin, 1914. 19. s kk. II. Facchinetti V. : San Francesco d'Assisi nella leggenda, nell'arte. Milano, 1921. XXI. 1. 2) Leg. sec. CIX

—CX. S. Francisci Assisiensis vita et miracula auctore fr. Thoma de Celano. Ed. E. Alenconiensis. Romae, 1906. 280. s kk. II. Spec. perf. 43. Speculum Perfectionis seu S. Francisci Ass. legenda antiquissima auctore fr. Leone. Ed. P. Sabafier. Paris, 1898. 75. s. kk. 11.