Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Szent Ferenc és szent Domonkos

,71 Hogy szent Ferenc és szent Domonkos valóban ismerték és jóbarátokként szerették egymást, arra nézve döntő bizonyíték az a közös körlevél, melyet Humbertus domonkosrendi és Parmai János ferencrendi generálisok 1255 február 2-án együttesen intéztek a két rend fiaihoz. A meleghangú levél kibocsátására a két testvérszerzet között dúló viszályok adták az indítást. Ennek megfelelően írói elsősorban az érzelmekre iparkodnak hatni. A szerzetközi béke fontosságának és szükségességének szemléltetésére a legkülönbözőbb érveket vonultatják föl. így többek között a szent alapítók benső barátságára is hivatkoznak. „ó, mily nagy példáját kívánják tőlünk — írják — a kölcsönös szeretetnek és békességnek atyáink, szent Ferenc és szent Domonkos és a többi régi testvérek, kik olyannyira szerették egymást s az őszinte ragaszkodásnak oly szembetűnő jeleit adták. Úgy tekintették egymást, mint Isten angyalait s úgy fogadták, mint Krisztust. A tisztességadásban kölcsönösen megelőzték egymást és örültek egymás előrehaladásának; egyik büszke volt a másik dicséretére, hűségesen javát kereste s megbotránkoztatásától és haragra ingerlésétől szorgos gonddal óvakodott."

1 E levélnek főbizonyító erejét dátuma adja meg. Hiszen alig egy emberöltővel kelt a szent patriarchák halála után, tehát olyan időben, mikor még számos személyes ismerősük, köztük nem egy bizalmas ba*) 0 quantum exemplum mutuae caritatis et pacis requirunt a nobis Patres nostri, sanctus Franciscus et beatus Dominicus, ceterique fratres nostri primitivi, qui sic in vita sua se sincere dilexerunt, tamque sincerae caritatis indicia ostenderunt, videndo se sicut Angeli Dei, suscipiendo se invicem sicut Christus, honore invicem praeveniendo, in profectu mutuo congaudendo, alterius se praeconio extollendo, utilitates mutuas promovendo fideliter, a scandalis et turbationibus alterutrius cavendo cum summa diligentia. Wadding i. m. ad an. 1255. n. 12.