Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Assisi Szent Ferenc szociális hatása

58 zeti, társadalmi és gazdasági anarchiának menne eléje. Biztató reménysugár sehol, semmi. A tragikus bukás kikerülhetetlennek látszik. De mégsem következik be. Umbriában fellép assisi sz. Ferenc, kimondja a megváltó nagy szót s életét, a legszebb és legharmonikusabb életek egyikét, melyet valaha e földön éltek, teszi rá, hogy valósággá, tetté váltsa. Az ihletés percében egyetlen pillantással átfogja a bajok gyökerét. Látja, hogy a világon azért fogyatkozott meg a szeretet, társadalmi osztályok és csoportok azért törnek kíméletlenül egymás ellen, mivel az emberek az égről a földre vonták tekintetöket s rabjaivá lettek az őket környező világnak; látja s egy heroikus nagy elhatározás érlelődik meg lelkében: élete példájável fogja meggyőzni az embereket, hogy nem kincsben, hatalomban, vagy hírnévben, hanem az alázatos lemondásban és önmegtagadásban vagyon az igazi boldogság és lelki béke. Azért a szegénység apostolává szegődik. Önmegtagadást és apostoli egyszerűséget sürget ő is, mint bresciai Arnold és Waldus Péter ; a vallásos élet bensőbbé és mélyebbé tételét szorgalmazza ő is, mint a Fekete-tengertől az Atlanti-óceánig hullámzó eretnek felekezetek legtöbbje. És mégis milyen más az ő fellépése és milyen más hatás kél lába nyomán ! Ő nem akar reformátor lenni, nem sző politikai utópiákat, nem tetszeleg a tényleg létező bajok minél sötétebbre színezésében, nem mennydörög az egyházi és világi nagyok bűnei ellen, Rómát nem nevezi Babilonnak s a pápát Antikrisztusnak, nem fenyegetőzik apokaliptikus büntetésekkel s viszont nem hízeleg a hatalmasoknak s az alacsony tömegszenvedélyeknek. Egyáltalában keveset