Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)
Szent Ferenc műve
49 kinek ezokból lehető gyöngédséggel és szeretettel kell hozzájuk közelítenie. Innét szeretete a pacsirta, fülemüle, sólyom, nyúl, fácán, hal és más testvérek iránt, mely oly édes bájjal ragyogja be legendáit. Nála az egész természet új szépséget nyer, átlelkesül és az Úr dicsőségét zengő hatalmas kórussá alakul. Ez a sajátos természetszeretet megkapta kortársait és hatással volt az ihletéből merítő művészekre is. De még talán ennél is nagyobb hatással volt az az életteljesség és plaszticitás, mellyel áhítata tárgyait, elsősorban a szenvedő Krisztust megelevenítette. A XIII. és XIV. század mestereinél szinte nyomról-nyomra követhető, miként elevenedik a bizánci feszületek merev és komor fölségű Krisztusa szenvedő emberré, kinek egész valója már nem isteni méltóságról, hanem mérhetetlen kínok szenvedéséről beszél. Mélyebbé vált vallásos élet, egészségesebb irányba terelődött társadalmi fejlődés, bensőségesebb költészet és természetesebb művészet, im ezekben rajzolódik elénk Assisi nagy szentjének hatása, ezekben konkretizálódik Tamás testvérnek általánosságban tartott lelkes ditirambusa. De ezek csak a legáltalánosabb körvonalakat jelzik. Ha közelebbről tekintjük, még hasonlíthatatlanul gazdagabb és színesebb kép bontakozik elénk. Egy futó pillantás a képre, nyomban megérteti velünk azt a páratlanul nagy arányú és meleg ünneplést, mely immár közel félesztendeje tömjénezi körül a poverello dicsőséges alakját. Hiszen az Egyház leghívebb fiát, a társadalom legmegértőbb orvosát, minden Ferenc-tisztelő pedig eszményképét, a legszebb és legharmonikusabb emberi élet példáját ünnepli benne. 2