Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Szent Ferenc műve

47 elsajátítani valamilyen mesterséget. De itt sem szóval, hanem élete példájával adta a leghatásosabb tanítást: amikor csak tehette, mindig tulajdon két keze munkájával kereste meg betevő falatját. Kolduláshoz csak önmegtagadásból és az alázatosság erényének öregbítése céljából folyamodott. Ezzel a buzgó odaadásával mintegy megszentelte és a magasabbrendűség aureolájával övezte a munkát. Az emberek tudatában lassanként kezdett földerengeni, hogy a becsületes igyekezettel űzött foglalkozás nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szükséglete s egyben a szociális béke legerősebb biztosítéka. 3. Szent Ferenc elgondolásában és gyakorlatában a társas életnek a munka mellett a vidám derű volt legnagyobb áldása. A legenda elbeszélése szerint mindig nagy gondot fordított rá, hogy „szíve vidám maradjon s megőrizze a lélek kenetét és az öröm olaját". A mordság gonosz betegségétől jobban óvakodott, mint más ember a testi nyavalyától. De ugyanezt kívánta társaitól is. Komor arcot nem tűrt maga körül. Még azt sem szerette, ha valaki túlságosan bánkódott bűnei fölött. Azt tartotta, hogy a bűnök siratása a cella falai közé tartozik. Csak a mosolygó arcnak, nevető szemnek és dalos ajknak örült igazán. De ez nála nem pusztán temperamentum, hanem egyben mélyebb meggondolás dolga is volt. Úgy érezte ugyanis, hogy a lelki derű elengedhetetlen feltétele a társas élet boldogságának és megelégedettségének. A lelki derűben látta ama bizonyos szociális olajcsöppet, mely okvetlenül megkívántatik az érintkezési felületek súrlódásának elkerülésére. Ugyanezért különös ambícióját helyezte