Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Szent Ferenc műve

41 ki lelkéből. Nála minden lépés, minden cselekedet vallásos tartalmat lehelt s egyedül a Mindenható tiszteletét és dicséretét célozta. A szentek fényes gyülekezetében alig találunk még egyet, aki minden gondolatával, szívének minden dobbanásával annyira Istenen csüggött volna, mint ő. Ez a szenvedélyes odatapadás Istenhez legszemléletesebb módon Krisztus követésének lángoló vágyában nyert nála kifejezést. Szent Ferenc élete berendezésében az evangéliumok korához tért vissza. Oly mohó vágyakozással és oly szívós kitartással vetette magát az evangélium minden parányi részletének, sőt minden betűjének megtartására, mint sem előtte, sem utána senki más. Umbriát rövidesen Galileává, Judeává varázsolta vissza s a szép olasz hegyeket és völgyeket a hegyi beszéd szellemének balzsamos illatával telítette. Életével megkapó illusztrációkat szolgáltatott az evengélium fönséges tanításaihoz és példájával ezrek meg ezrek szívében keltett vágyat a mélyebb és cselekvőbb lelki élet után. Nyomában páratlanul termékeny lelki renaissance kelt, mely a csodatevő nagy szentek és a névtelen hősök megszámlálhatatlan sokaságának aureolás alakjaival hintette tele a XIII. század történetét. E mélyen szántó renaissance sok tekintetben új tartalommal telítette és új formákkal gazdagította a vallásos élet hagyományos kereteit. Mert szent Ferenc evangéliumi lángolása számos új ájtatossági gyakorlat kiapad hatatlanul bő forrását fakasztotta föl. Ilyenek: a betlehemi kisded forró szeretete, mely a karácsonyi jászol állításának szép szokását ihlette, azután az Oltáriszentség bensőséges kultusza, az Ur kínszenvedésének mélységes átélése és a Boldogságos Szűz odaadó tisztelete.