Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Assisi szent Ferenc műve

35 bue és mások rövid idő alatt a művészetek terén is győzelemre segítik újító szellemét. Megújhodott társadalom, emelkedett erkölcsi felfogás, mélyebben gyökerező vallásos érzület, új irodalom, új művészet, — ah, hisz ez már nem is a régi, forrongó, harcoló, vajúdó középkor, ez már a haladás, a magasabb fejlődés irányába beállított újkor! És ki eszközölte mindezt, ha nem az a kicsiny, sovány, villogó szemű szerzetes, ki ott, Giotto allegorikus képén eljegyzi magát az apostoli szegénységgel. Egyedül megmenteni egy pusztuló világot: fönséges, isteni hivatás! Aki ezt meg tudja tenni, az valóban méltó reá, hogy az emberiség legnagyobb hősei között foglaljon helyet s az általa megmentett társadalom minden egyes tagja részéről hódolat és tisztelet illesse az idők végéig. Es ha valaki, úgy az assisi szegény bizonyára a legteljesebb mértékben rászolgált erre a tiszteletre. De hogyan fejezhetjük ki iránta legméltóbban tiszteletünket? Úgy, hogy beállunk szellemének hirdetői közé. Hiszen korunk sok tekintetben az ő kora. A mi társadalmunk is a szociális válság kínjaiban vonaglik. A mélységekből ismeretlen, vad tömegek gyűrűznek felfelé, melyek hangos szóval, majd kemény ököllel sürgetik a demokrata gondolat kitágítását, a jogok és kötelességek újabb és igazságosabb felosztását, míg azok, kik a jelen helyzet előnyeit élvezik, görcsösen ragaszkodnak mindahhoz, amit bírnak és legföllebb odadobott koncokkal iparkodnak elcsitítani egy új világ alkotására elszánt erőt. A vagyonosok és vagyontalanok viszonya talán sohasem volt feszültebb, mint napjainkban. Azután, mintha a mi korunk szellemi életében is megbillent volna valami3*