Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Assisi szent Ferenc műve

28 mot kezdi ki a szabad gondolat jogán. A szunnyadó energiák ébredése, az önmagukra eszmélt tömegek lelkében vajúdó sóvárgás szabadabb mozgás, egyéni érvényesülés, bensőségesebb vallásos élet után egyenesen pusztulással fenyegeti a létező társadalmi rendet. Egy borzasztó kataklizma veszedelme kísért, borzasztóbb annál is, mely az antik kulturát romok alá temette, ha nem jön egy nagy szellem, egy új megváltó, ki a túlontúl feszített erőket helyes irányba terelje . . . De im, .. nézzétek csak! Umbria gyönyörű ligeteinek árnyából egy új próféta bontakozik ki. A koromsötét háttérből előtűnik assisi Szent Ferenc napsugaras alakja. Önmegtagadást, apostoli egyszerűséget hirdet ő is, mint bresciai Arnold és Waldus Péter, de az ő szegénysége nem a rongyaiban gőgösködő, mások vagyonára agyarkodó, hanem az önmagában boldogító valódi krisztusi szegénység. Az individuum felszabadítását sürgeti ő is, sőt működésével mindenkinél hathatósabban előkészíti, mert 'szeretettől hevülő szive megérzi, hogy a kereszténység tartalmában benne van az egyéniség nagy elvének proklamálása. A vallásos élet tartalmasabbá, mélyebbé tételét sürgeti ő is, mint az albigenzisek és a valdenzisek, de nem dogmatikus kérdések bolygatásával, nem az egyházi tekintély megtámadásával, hanem a szeretet, az isteni és felebaráti szeretet lángjának felszításával. Az új próféta, a „poverello di Dio", széttépve minden köteléket, mely a világhoz fűzhetné, az Isten fiainak tökéletes szabadságával bejárja Umbria hegyeit-völgyeit, sőt egész Itáliát. „Bolyong, koldul, eszi a mások kenyerét, mint Homeros, mint Dante,