Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Anima Franciscana

17 kelt elhatározással beleveti magát a mély hóba, hirtelenében hét emberalakot formál s azután így kezd magához beszélni: „íme lásd, ez a nagyobb a feleséged, ez a négy két fiad és két lányod, a másik kettő meg a szolgád és szolgálód, akikre kiszolgálásod végett van szükséged. Nosza rajta hát, ruházd fel őket nyomban, mert különben megveszi őket az Isten hidege. Ha pedig nincs ínyedre a miattok való sokféle szorgoskodás, akkor iparkodjál szolgálni az egyedül való Úrnak." És az egészhez képzeljük még hozzá a fák behavazott koronáján átkandikáló méla holdvilágot s a távolabb ájtatoskodó testvért, aki megfigyelte és megörökítette számunkra e kedves epizódot.

1) De a kemény iskolának meg is van a foganatja. A frate asino fokonkint kezes báránnyá szelídül és vakon engedelmeskedik a lélek legkisebb rezdülésének. Már nem akadálya, hanem készséges eszköze Krisztus követésének. Jutalma nem is marad el. Az Alverna ormán végbement fönséges jelenetben a lélek szeráfi tüze kiárad rája is és a szentséges sebhelyekben a természetfölöttiség bélyegét nyomja rá. De a szeráfi lángolás korántsem meríti ki az anima Franciscana tartalmát és hatókörét. Hiszen az isteni szeretet tüze-lángja, ha még oly magasan nyaldossa is az eget, hidegen hagyna bennünket, ha tövében nem látnók ott izzani s lépten-nyomon lobbot vetni az ember-szeretet parazsát. Mindnyájan érezzük, hogy Szent Ferenc csak azért lehetett milliók és milliók rajongó szeretetének tárgyává, mert a legtökéletesebb Isten-szeretést a legodaadóbb emberszeretéssel tudta egyesíteni. Ő ebben a tekintetben is az evangélium talaján áll. Eletét a felebaráti szeJ) 2 Cel. 159. s k. 1. Bon. 47. 1. 2