Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

Anima Franciscana

15 ilyent alkalmazza elsősorban önmagára, azután követőire. A lélek szárnyalásának azonban a fogható javakon kívül más akadékai is vannak. így mindenekelőtt az önszeretet, mely mindenben az ént akarja első helyre tenni. A szegénység hőse ezen a téren is radikálisan jár el. Tűzzel-vassal kiirt magából minden parányi lelki rezdülést, mely csak pillanatokra is homályba vonhatná benne a Krisztus-szeretés déli fényben ragyogó napját. Hiú és nagyravágyó világfiból úgyszólván napok alatt az alázatosság mintaképévé alakul át. Fényes öltözékét kolduscondrával, az aranyifjúság hejehujázó társaságát a koldusok és bélpoklosok barátságával s a jómódú polgár kényelmes filiszteréletét Isten kis szegényének hánytvetett sorsával cseréli föl. De nem éri be ennyivel. Nem csak önmaga előtt akar alacsonynak látszani, hanem embertársai előtt is. Ezért valósággal szomjúhozza az alkalmat önmaga megalázására. Tudatlan embernek, idiótának állítja magát s ha észreveszi, hogy az emberek nagyobb tisztelettel közelítenek feléje, mint szeretné, a legraffináltabb módokat eszeli ki jó vélekedésök megingatására. így az egyik testvérnek szigorúan megparancsolja, hogy valahányszor a nép magasztalását hallja, ellensúlyozásul mindenféle becsmérlő szavakkal illesse őt. És amikor a jámbor testvér nagy kelletlenül tényleg parasztnak, tudatlan és semmirekellő béresnek szidalmazza, ő örömében fölkiált: „Áldjon meg az Úr, édes fiam, mert színigazságot mondottál. Pietro di Bernardone fiának ilyeneket illik hallania."

1) Máskor meg félmeztelenül és kordával a nyakában l) S. Bonav. Legendae duae. Quaracchi 1923. 59. 1.