Balanyi György: Anima Franciscana (Budapest 1930)

A magyar ferences provincia kialakulása

,140 sekrestyébe helyezték el értékes terhöket. De egyes könnyelmű testvérek éjszakának évadján beorozkodtak a sekrestyébe, jófajta bort töltöttek a drága edénybe s aztán sorra ittak belőle, hogy később majd eldicsekedhessenek vele, hogy ők már a magyar király kelyhéből is ittak. De a dolog nem maradt titokban. A guardián, bizonyos Giovanetti testvér, aki nagy barátja volt az igazságnak és kedvelője a tisztességnek, mikor nyomára jutott a csínynek, azzal büntette a tetteseket, hogy a következő napon ebédnél feketére mázolt apró agyagbögréket tétetett eléjök

1) és megparancsolta nekik, hogy azokból igyák meg borukat. Ezzel azt akarta elérni, hogy a testvérek, ha netalán eszökbe jutna dicsekedni, gondoljanak az őket ért megszégyenítésre is s az aranykehely mellett emlékezzenek meg a mázos agyagbögrékről is.'

2) E két anekdotaszerű elbeszélés minden ízében magán viseli a valószínűség, a megtörténtség bélyegét. Az elsőnél ez annyira nyilyánvaló, hogy kitalálásra nem is gondolhatunk. De nincs okunk kételkedni a másodiknak valódiságáról sem. Hiszen IV. Béláról köztudmású, hogy lelkes barátja és bőkezű pártfogója volt szent Ferenc alázatos fiainak. Még haló porában is náluk kívánt pihenni.

3) Nincs benne tehát semmi valószínűtlenség, hogy az említett módon is kifejezésre akarta juttatni az általa oly *) . . . unam ollam parvulam, nigram et tinctam, quam pignattam dicunt . . . Salimbene i. m. 108. 1. 2) U. o. 107. s k. 1. 3) Karácsonyi i. m. I. 17. s kk. 11. A continuatio prima Minoritáé Erphordiensis ismeretlen szerzője így jellemzi a királyt: Hic enim fűit Dei ac divini officii solempnis amatőr. Golubovich G. : Biblioteca bio-bibüografica della Terra Santa. I. Quaracchi 1906. 265. 1.